Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)
Harmincegyedik fejezet
HARMINCEGYEDIK FEJEZET. 377 Autun-ből Mâcon-ba utazott, hol nagy néptömeg várta az úton. Még nem volt ebben a városban. Megjelenése eseményszámba ment. Az előkelő hölgyek fogadására jöttek, köztük Framaye elnöknő is, ki karján tartotta két éves leánykáját. Chantal anya hozzálépett, megcirógatta a gyermeket és így szólt: «Mienk lesz a kis kedves». Néhány évvel ezután a gyermek mindenáron apáca akart lenni, úgyannyira, hogy éjjel megmászta a kolostor falait. Egészen fiatalon halt meg, miután a kolostort elbűvölte ragyogó erényeivel. Chantal anya csak két napig maradt Mâcon-ban. Másnap a főnöknő kis szórakozásról gondoskodott számára. Jól tudta, hogy csak a szent dolgokban leli örömét, azért leányaival elénekeltette előtte a «Stabat Mater»-t négyes szólamban zenekisérettel. Gyönyörű hangjok volt és ügyesen játszottak. Chantal anya nagy figyelemmel hallgatta, de a mikor végére értek, komoly, szigorú arccal szólt hozzájok : «Leányaim, ez nagyon szép, de ne tegyék meg többé, tartsák eszök- ben, hogy ez ellenkezik a rend egyszerűségével». Megintette a főnöknőt, ki térdre borulva a legmélyebb alázattal fogadta figyelmeztetését.1 Lyonban, hova azután ment Chantal anya, két hetet töltött, majd a bellecour-i, majd a másik kolostorban, a mely most a villefranche-i nővéreket is vendégül látta, kik a háború veszélyei elől menekültek, és így most kilencven tagot számlált. Nagy volt a szentnek öröme, mikor látta, hogy a nővérek mégis a 1 Fondation inédite de Mâcon.
