Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Harmincegyedik fejezet

378

SZENT CHANTAL ELETE.

legpéldásabb rendben, visszavonultságban és szerető egyetértésben élnek. Különösen azt a tökéletes egyes- séget csodálta, mely az újonnan választott és a hivatalától nem rég megvált főnöknő között uralkodott. A gyönyörű látvány boldog megnyugvást öntött szivébe.1

Lyon után Valence-ban állapodott meg, hol néhány szót intézett a nővérekhez, kik a legnagyobb figyelemmel hallgatták. Midőn búcsút vett tőlök, az egyik nővér kis dobozban néhány istenbárányát nyújtott át neki és bocsánatot kért, hogy csak ilyen csekélységet adhat. A szent barátságosan hallgatta és így köszönte meg ajándékát: «Leányom, még sokkal inkább meg volnék elégedve, ha azt kellene hallanom, hogy szegénységökben semmi ajándékot sem adhatnak nekem».2

Chantal anya azután hajóra szállt, lejött a Rhone folyón Pont-Saint-Esprit-ig, hová június 23-án ért és a kolostort végső Ínségben találta. Kitartásra buzdította a nővéreket. Megnézte a várost, hogy a kolostornak alkalmasabb helyet keressen, megvette a telket és azt mondta a főnöknőnek, a fizetést csak bízza az Istenre, majd megsegíti őket. Segített is rajtok nemsokára, még pedig csodálatos módon.3

Mikor Pont-Saint-Esprit-t elhagyta és újra hajóra szállt, hogy Avignonba utazzék, sűrűn beborult az ég; minden a vihar közeledtét jelezte. Vissza akarták

1 Fondation du deuxième monastère de Lyon, 325.

2 Fondation ine'dite de Valence, 165.

3 Fondation du Pont-Saint-Esprit, 482.