Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Harmincegyedik fejezet

HARMINCEGYEDIK FEJEZET.

375

Champagne-ból Burgogne-ba utazott és megállapodott Dijonban, hol a nővérek meg voltak győződve szentségéről, azért gondosan összegyűjtöttek mindent, a mi használatára volt, egy darab ruháját és a fátyolát, ezüst keresztjét és néhány darab fehérneműt, mint drága ereklyéket, melyeket a forradalomig megőriztek. Gyermeki kegyelettel írták a füzeteket, melyek sokáig fönmaradtak, de ma csak rövid kivonatban találhatók, följegyezték mind a tanácsokat, melyeket úgy egyeseknek, mint mindnyájoknak adott. Csodálatraméltó tanácsok az alázatosságról, szegénységről, engedelmességről, az önmegtagadásról és a kereszt szeretetéről ; mert a mint a korban előrehaladott, már csak ezekről beszélt, melyeket maga Igazi erényeknek nevezett.1

Nagy vigasztalás várt reá Autun-ben, hol csak egy napig tartózkodott. A kolostorban béke és egyesség uralkodott, a nővérek nyílt őszinteséggel érintkeztek a főnöknővel, nem is volt sok mondanivalójuk Chantal anyához. Három óra alatt kihallgatta a harminckilenc nővért, kik a zárdában laktak. Chantal anya el volt ragadtatva: «Mit szólsz hozzá, leányom,— mondta többször is Toulongeon asszonynak — három óra alatt az összes nővérekkel beszéltem ? Mi sem bizonyíthatná jobban a főnöknő és alattvalói kiváló jóságát». Oazdag tapasztalata megtanította rá, hogy a kolostorok csak akkor oszlanak föl és pusztulnak el végkép, ha a nővérek kifelé vágyakoznak és nincsenek megelégedve azokkal, kikre Isten leikök gondját

A dijoni Visitatio évkönyvei, 60.