Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Harmincadik fejezet

362

SZENT CHANTAL ELETE.

fosztva atyjától, anyjától».1 Mikor Coulanges asszony megbetegedett, szent Chantait azonnal nyugtalanította kis unokája jövője. «Zavarba ejtett, írja Toulongeon asszonynak, a mit nagybátyád mondott a kedves Coulanges asszonynak betegségéről. Isten tartsa meg számunkra! Végtelenül lekötelezett anyai szeretetével, melylyel a kis árvát fölkarolta és páratlan jóságával, melylyel még oktatását is magára vállalta.»2

Három évvel ezután, 1634-ben, mikör Coulanges-ék még mindig vigasztalhatatlanok voltak, s a kis árva az első áldozásra készült, a szent a hitnek és szeretetnek e csodálatos levelét írta, melyet mégis csak kivonatban adhatunk. «Én Istenem, kedves uram, levele mennyire megindította szivemet! Könyek fakadtak szememben, látva a nagy fájdalmat, melybe szegény neje egészen elmerült... De nagyon megvigasztalt a kis árvánkról szóló örömhírrel. Mily boldog lesz, ha Isten megőrzi számára önt és kedves feleségét, hogy folytassák a jámbor és bölcs nevelést ! Valóban nagyon szeretem a kicsit, mint édes atyját szerettem. Különös örömömre szolgál, hogy husvétkor áldozik. Meg- emlékszem majd róla, s kérem az Istent, hogy édes Üdvözítőnk első vételénél vegye lelkét egészen birtokába, hogy mindenkor az övé maradjon. Mennyire leköteleztek e kicsi teremtésnek személyében !»

Ez az utolsó levél, melyet Coulanges-ékhez írt, a kik nemsokára egymásután meghaltak. — 1636-ban

1 Lettrés de sainte Chantal, a 104. levél.

2 U. o. Édit. Migne, p. 596. A keltezés hibás, nem 1632., hanem 1634-ben Íródott. Mária 1626-ban született s 1635-ben áldozott először, 9 éves korában.