Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Harmincadik fejezet

HARMINCADIK FEJEZET.

363

családi tanácsot tartottak, hogy a fiatal árváról gondoskodjanak. Két vélemény merült föl : vagy elküldik nagyanyjához, szent Chantalhoz, ki majd az annecy-i kolostorban neveli, mint Franciskával tette ; vagy nagybátyjára, Coulanges Kristófra, a livry-i apátra bízzák, ki magához kérte. Az utóbbit fogadták el. Egyrészt Chantal anya már hatvannégy éves volt, s féltek, hogy nem él már sokáig, másrészt a livry-i apátság Párishoz közel feküdt, s így a kis árva nevelésében sok előnyt biztosított, melyeket Savoya hegyei között nem nyújthattak neki. A következmények igazolták a családi tanács bölcs határozatát. Chantal Mária alig tizenöt éves volt, mikor szent nagyanyja meghalt. A jeles Coulanges apátnál pedig, kit ő maga «le bien bon» néven ismertetett meg velünk, a szép fekvésű livry-i apátságban csendes magány környezte, könyvtár állott rendelkezésére, Ménage és Chapelain oktatták. Már ifjúságában kiművelhette ritka tehetségeit, melyek Savoya hegyei közt talán parlagon hevertek volna, vagy legalább is örökölte volna a vidéki nyelv kevésbbé finom ízlését és ezernyi tökéletlenségét, melytől Chaugy anya sem tudott egészen szabadulni.

így gondoskodott szent Chantal gyermekeiről és unokáiról. Látjuk, mennyire értette anyai kötelességét, s mily kiváló helyet foglaltak el lelkében a természet megszentelt érzelmei. Meleg szive volt, mint minden nagy léleknek, mely szalézi szent Ferenc szavai szerint hatalmasan tudott szeretni. Érzelmeinek minden árnyalatát kifejezte, ha úgy tetszik, darabos, de természetes és férfias irásmodorban : a gyöngédséget, örömöt, nyugtalanságot, fájdalmat és odaadást. Elég felütnünk