Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Tizenkilencedik fejezet

TIZENKILENCEDIK FEJEZET.

3

Sauvigny-vel gyarapodott, a bárói címmel együtt Celsus Benignusnak volt gazdag öröksége. A montheloni várat kiterjedt határával együtt Franciskának szánták hozományul, ki erről is vette előnevét. Mivel mind a három gyermek kiskorú volt, Chantal anya továbbra is maga vezette a gazdaságot, habár saját illetékével együtt mindent rájuk hagyott. Nem habozott kétszer eltávozni a kolostorból, 1611. és 1613-ban, hogy Bour- gogne-ban gyermekei örökségét rendbehozza, és okos utánjárásával, melyet már ismerünk, néhány év alatt megkétszerezte a rendes jövedelmet.

Láthatjuk tehát, hogy Chantal anya bámulatosan tudta anyai kötelességeit. A további események igazolják, hogy ezen kötelességeit egész haláláig teljesítette is.

1617-ben, a hol történetünk fonalát újra fölveszszük, Mária Amáta, 1609. óta férjnél, Thorens báróval boldog, szent házasságban élt. Első gyermekét hordozta szive alatt, mikor egyszerre csak kitört a háború Franciaország és Spanyolország között, s Thorens báró rendeletet kapott, hogy Piemontba vezesse az ezredet, melynek parancsnoka volt.

Vannak az életben különös előreérzések. Mindig fájdalmasan szoktak egymástól búcsút venni férj és feleség; mégis mintha most rendkívül nehéz lett volna az elválás. Elszorult a szivük, fájdalmukat se visszatartani, se mérsékelni nem tudták. Mária Amáta mesz- szire elkísérte urát, nem birt karjai közül kibontakozni ; mikor mégis válniok kellett, «mindketten oly sűrű kényeket ontottak, hogy köny lopózott azoknak a szemébe is, a kik őket búcsúzni látták és csodálkoztak

1*