Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)
Huszonhetedik fejezet
266 SZENT CHANTAL ELETE. sabb viszony ezzel a nyugtalan és ügyes emberrel nagy veszedelmet hozhatott volna a zsenge kolostorra, ha a nővérek szigorúan nem ragaszkodnak a római egyház hitéhez.1 A Visitatio tehát eljutott ugyan Poitiers-ig, de tovább nem terjeszkedett. Saintonge, Angoumois, Limousin, Guyenne és Gascogne még zárva maradtak előtte. Csak öt-hat év múlva látjuk, hogy az új szerzetet ott is megismerik és befogadják. Azért menjünk vissza a vidékre, hol a rend keletkezett; vágjunk át nagy sebesen Közép-Franciaországon, hol hamar elterjedt, és ereszkedjünk le a Rhone és a Saône partjain a francia Alpok lejtőihez, hol a legélénkebb lelkesedés között, akadály nélkül terjeszkedik, gyarapodik. Elmondtuk már, hogyan történtek az alapítások. Az egyes házak rajokat bocsátottak ki. Ha az apácák valahol meghaladták a törvényes számot, a harminc- hármat, kis csapatot szerveztek, mely a szomszéd városba ment s ott az anyaháztól független, új kolostort alapított. Ez ismét küldött szét rajokat. így népesedett 1 Bérault-Belcastel megvádolja Lage anyát, hogy magáévá tette Saint-Cyran tévedését. Ez merő ráfogás. Ellene szólnak az összes egykorú emlékek, melyek Lage anyát valóságos szentnek tüntetik föl. Tisztelettel említik nevét Poitiers-ban, a hol hatszor választották meg főnöknőnek, annyiszor, a hányszor azt a szabályok megengedték. Pedig ez érthetetlen volna, ha a janzenizmushoz pártol, mert Bérault-Belcastel is elismeri, hogy a társulat egyetlen tagját sem tudta megnyerni elveinek ; mind-mind hű maradt a szent alapító szelleméhez. Különben ezt a kérdést 1853-ban Chantal Delapierre Mária anya, Poitiers főnöknője teljesen tisztázta. Fölösleges vele bővebben foglalkozni.
