Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Huszonhetedik fejezet

260

SZENT CHANTAL ELETE.

nyöket, hogy a világiak ne lássák őket, mert ilyenkor leveszik a fátyolt. A csacska beszédek annyira zavarba hozták a fiatal leányt, kit Isten a rouen-i kolostor alapítására kiválasztott, hogy magának Istennek kellett őt kisegítenie. Azt álmodta, hogy a Visitatio egyik kápolnájában térdel, apácák állják körül és lehúzzák róla világi ruháit. Közben hangot hallott: «Nézd, úgy élnek, mint az angyalok». Ez a hang, mely még nappal is fülében csengett, nagy hatással volt rá. Párisba utazott és a legbuzgóbb állapotban találta a Visitatio kolostorát. Nagyon is elütött attól a képtől, a melyet róla festettek. Az ifjú, szép leány, ki még vonzódott a világ örömeihez, most megszakított minden köteléket, lábbal tapodta a reményeket, melyeket a világ oly ragyogó színekkel festett a húsz éves leány elé s szent áhítattal fogadta Krisztus jegyeseinek szerény fátyolát. A szertartáson szülei is jelen voltak. Mikor Rouen-ba visszatértek, lelkesedéssel beszélték el, a mit láttak. Lassan-lassan megkedvelték a gondolatot, hogy otthon is kolostort alapítanak a Visitatiónak. Gyűjteni kezdtek, s mikor elég sikeresen indult meg a vállalkozás, tanácsot kértek az érsektől. Az érsek okos ember volt, megfontolva cselekedett. Előbb el akarta olvasni a rend alapszabályait. Elolvasta, valóságos lelki gyönyörűséggel. De mivel a gyakorlat messze mögötte szokott maradni az elméletnek, Párisba utazott és egyenesen a Visitatio társalgójába ment, hogy megismerje az apácákat s meggyőződjék, tényleg az az édes, alázatos, egyszerű szellem élteti-e őket, melyet szabályaikban megcsodált. Az első apáca, a kivel találkozott, Favre Mária Jakobina anya volt. (Kevéssel