Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Huszonhetedik fejezet

HUSZONHETEDIK FEJEZET.

261

a troyes-i út előtt történt.) Azonnal próbára akarta tenni. Néhány kérdést intézett hozzá : «Leányom, mondotta, mi jobb, Istennel beszélni, vagy Istent hallgatni ?» — A nővér szerényen megvallotta, hogy ehhez a kérdéshez nem ért.— «Biztosan csak szégyel beszélni, folytatta az érsek. Ha lebocsátaná a fátyolát, talán több bátorsága lenne.» —Az apáca nyomban lebocsá- totta fátyolát, de továbbra is csak szabadkozott, oly szerényen és egyszerűen, hogy a főpapnak nagy épülésére szolgált. Távozáskor kijelentette, hogy ennél mélyebb alázatosságot még sehol sem tapasztalt. Attól félt, hogy ezek is olyan apácák, a kik nagyképüsködve a tudósokat akarják kioktatni ; de csalódott, a Boldog- ságos Szűz leányai nem voltak ilyenek, azért szívesen pártolta az alapítás ügyét. Annál nehezebb volt a hatóság beleegyezését megszerezni, mely, mint mindenütt, itt sem nézte jó szemmel a szerzetesrendek terjeszkedését. A Boisguillaume-család néhány tanácsos jóbarátjának ügyessége, vagy inkább cselfogása mégis kicsikarta az engedélyt. 1630. október 27-én eljöttek a nővérek Párisból, hogy az alapítást megkezdjék. A leáldozó nap utolsó sugarai estek Rouen tornyaira, mikor a városhoz közeledtek. Az estnek ünnepi csendjében a főnöknő, Ouérin Anna Margit anya és a nővérek úgy érezték, hogy szent Józsefet különös módon kell tisztelniök. Buzgón kérték, hogy a felveendő leányok mind egyszerűek legyenek, mert azt hallották, hogy a rouen-iak igen szellemesek.1

A zord és katholikus Bretagne messzebb fekszik

1 Fondation inédite de Rouen, p. 386.