Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Huszonhatodik fejezet

236

SZENT CHANTAL ÉLETE.

séget az ő kezéből vette.1 Még aznap történt a saint- étienne-i kolostorban : Copier Mária Antónia nővér a fogadó terembe indul, hirtelen elragadtatásba esik és látja szalézi szent Ferencet a dicsőség koronájával az égbe szállni. Csodálattal nézi, mikor kiterjeszti karjait a saint-étienne-i zárda felé, azt megáldja és így kiált: «Három év múlva hogy virágzik majd e kicsiny ház!» Akkor a zárdának csak két-három újonca volt, három év múlva már annyira megszaporodtak, hogy az újraépített és bővített ház sem fogadhatta be őket.2

A nevers-i apácáknak régi breviáriumuk volt szalézi szent Ferenctől, melyet újért cseréltek el tőle, hogy ereklyeként őrizzék. A szent halála napján a breviárium egyszerre kinyílott és édes, kellemes illatot árasztott. A mennyei illat két évig tartott, de ünnepnapokon erősbödött, időről-időre az egész házat úgy áthatotta, hogy még a társalgókban is majd elbódultak tőle.3 Ugyanez történt Moulins-ben, de csak a következő évben, 1623. december 28-án, aprószentek napján, a szent halála évfordulóján. A nővérek szabad időben az ő erényeiről társalogtak, mikor szobájuk hirtelen oly kedves, oly erős illattal telt meg, melyet nem tudtak megmagyarázni, mert hasonlót soha nem éreztek. Eláradt az egész zárdában, betöltötte a cellákat, a dolgozószobákat, konyhákat, szóval minden helyet, kivéve azt a kis fényűzéssel berendezett szobácskát, hol Mor- ville asszony lakott, kiről már föntebb szóltunk. Mikor

1 Vies des premieres mères, II. p. 360.

2 Fondation ine'dite de Saint-Étienne, p. 547.

3 Fondation inédite de Nevers, p. 148. V. Ö, Vies de quelques supérieures, p. 59.