Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)
Huszonhatodik fejezet
HUSZONHATODIK FEJEZET, 237 ez meghallotta, mi történt, a nagy terembe sietett, hogy élvezze a különös illatot, de hiába. A mint közeledett, a szent illatár eloszlott, futott előle. így tartott ez több hónapon át, de a jótevő maga sohasem élvezhette, csak talán később, mikor elhagyta tévedését, bűnbánó életet kezdett s így megizlelhette azt, a mi isteni.1 A lyoni nővérek, kiknek át kellett engedni szalézi szent Ferenc testét, melyet kápolnájukban akartak megőrizni, legalább szivét tartották meg. Mennyezet alá, nagyszerű arany ereklyetartóba helyezték, melyet XIII. Lajos ajándékozott nekik, ki a szent szív érintésére csodálatosan meggyógyult. Naponkint királyok, hercegek, püspökök és a nép ezrei szorongtak a becses ereklye körül, hol a legritkább kegyelmekben részesültek. Folyton édes nedű szivárgott belőle, mely illatos olajhoz hasonlított. A csodák láttára lelkesedő nép megváltoztatta a lyoni Visitatio apácáinak nevét és a «Szív leány ah-nak hívta őket. De sehol annyi szeretettel nem nyilvánította szalézi szent Ferenc isteni életét, melyet a dicsőség honában élvez, mint Annecy-ben. Az egész zárdában mennyei illatot éreztek. Hiába tiltotta meg Chantal anya a nővéreknek különösen a sekrestye gondozójának, ne használjanak illatszert; a zárda, a folyosók, a kar és az imahelyek mindig édes illatárban úsztak. Mennyei kenetesség 1 Fondation inédite de Moulins, p. 88. Nem akarjuk e tények hitelességét bizonyítani. Csak annyit jegyzünk meg, hogy egykorú okmányokban szemtanúknál olvastuk s hogy Chantal anya a történteket megvizsgálta és valóknak találta. Hozzáteszszük, hogy a szenttéavató pörben sokan esküt tettek rájok.
