Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Első fejezet

ELSŐ FEJEZET.

69

Ezidétt elég szomorú utazás volt ez a katholikus embernek. Alig hogy áthaladt a Loire-on, máris mindenfelé mutatkoztak a vidéken a protestantizmus pusztításainak szomorú jelei. A hugenották sokáig voltak Anjou, Poitou, Touraine urai s mindenütt csak romokat hagytak. Kevés kivétellel az összes templomokat lerombolták vagy megszentségtelenítették, a harangtornyokat ágyúkkal összelődözték, a kapukat puskagolyókkal átlyuggatták, a szobrokat megcsonkították, az ereklyéket szétszórták — sa szentek földi maradványait szélnek eresztették.1 Johanna Franciska szivét lépésről-lépésre megújuló fájdalom fogta el. «Oly szánalmat éreztem e szomorú viszonyok között, a templomok láttára, hogy nem tudtam megállani sírás nélkül.»1 2 Midőn Poitiers környékén, a hol a hugenották erőszakosságai határt nem ismertek, séta közben keresztmaradványokat a fűbe rejtve, szobortörmelékeket vagy félig elhamvasztott kápolnát vett észre, szeme mindannyiszor könybe lábbadt. Ez a megindultság ismételten erőt vett rajta, végre már föl sem akarta emelni fátyolát, félt, hogy az emberek sírni látják. Félt, hogy azt hiszi a világ, mely nem képes e fájdalmat átérezni, mintha családja után siránkoznék. Egész életén át megőrizte e szomorú látvány1 Dom Vaissette, Hist, du Languedoc. 1566—1570. Sismondi, Hist, des Français, t. XVIII. p. 266—306. Ezeken kívül egyes metszelek a XVI. század végéről. A templomok félig romokban vannak ábrázolva, s a harangtornyok összeomolva, a szobrok darabokra zúzva stb.

2 Charmette Favre anya és Sonnaz Mária Amata nővér vallomásai sup. art. XIII.