Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Első fejezet

ELSŐ FEJEZET. 63 sebb vonása volt buzgó ragaszkodása az egyházhoz, hajthatatlan, egyenes lelkülete. Azok közé tartozott, kiken teljesen uralkodik a kötelességérzet, kik pilla­natig sem haboznak, ha az engedelmesség kívánja, bár ezer életet kellene elveszteniök, kiket határozott elveik önmaguk fölé emelnek s csak alkalom kell, hogy hősökké legyenek. Ez az alkalom nem hiány­zott az elnöknek hányt-vetett életéből, számos esetben tanúsított hősies magatartást, oly egyszerűen és ter­mészetesen, mintha maga sem vette volna észre. Johanna e derék férfiú mellett tanulta azt á férfiasságot, buzgóságot, helyes érzéket és határozott­ságot, melyek jellemének kimagasló vonásait alkották. Ifjú lelkét már akkor át meg átjárta, értelmét meg­világosította az élő hit, midőn esze még szunnyadt. Még úgyszólván csecsemő korában félt az eretnekek­től s ha egy ilyen, mint a gyermekeket szokás, ciró­gatni akarta, sírva fakadt, fejét dajkája ölébe rejtette s csak távozása után csendesedett le.1 Egyszer, alig öt éves korában, atyja szobájában játszadozott, midőn élénk vita keletkezett Frémyot elnök s egy protestáns nemes között, ki látogatóba jött. A legméltóságosabb Oltáriszentségről volt szó. A protestáns azt mondta, neki a reformált vallásban főleg az nyerte meg tetszését, hogy tagadják az Úr Jézus valóságos jelenlétét az Oltáriszentségben. E sza­vakra a kis szent nem állhatta meg; gyorsan odament volna; «nem közönséges tulajdonság, jegyzi meg Palliot s teme­tésén nyíltan is kifejezték a törvényszék jelenlétében». (Le Parle­ment de Bourgogne, p. 86.) 1 Mémoires de la mère de Chaugy, p. 303.

Next

/
Oldalképek
Tartalom