Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)
Első fejezet
64 SZENT CHANTAL ÉLETE a protestánshoz, ráemelte megindult tekintetét: Uram — úgymond — hinnünk kell, hogy Jézus Krisztus jelen van a Szentségben, mert ő mondotta; ha nem hiszi, meghazudtolja őt». A hang, melylyel beszélt, megdöbbentette a protestánst, mire kötődni kezdett vele; de a kicsi röviden megfogta okos feleleteivel s élő hitével bámulatba ejtette. A protestáns ur egészen megzavarodva az élénk válaszoktól, a vitának úgy akarta végét szakítani, hogy cukrot adott a gyermeknek. A leányka kötényébe vette s a nélkül, hogy hozzányúlt volna, tűzbe rázta e szavakkal : «Látja, uram, így égnek majd a pokol tüzében az eretnekek, mert nem hiszik, a mit az Úr Jézus tanított». Máskor megint ugyanez az úr, szokása szerint, Frémyot elnök fogadó szobájában a hitújításról beszélt. A kis szent hozzá lépett és így szólt: «Uram, ha a királyt hazugnak mondaná, apám önt fölakasztatná. No hát, folytatta — s egy nagy képre mutatott, mely szent Pétert és szent Pált ábrázolta — ha nem hisz az Úr Jézusnak, majd ez a két elnök fogja fölakasztatni.» Frémyot-t örömmel töltötte el gyermekének szép lel- külete, minden eszközt fölhasznált kialakítására. Maga választotta tanítóknak meghagyta, hogy három gyermekét alapos, állásuknak és a kor követelményeinek megfelelő nevelésben részesítsék. Az élénk eszű Johanna játszi könnyűséggel tanult meg mindent, a mi egy kis leány értelmi fokának megfelelt : írni, olvasni, táncolni, hangszeren játszani, énekelni, kézimunkával foglalkozni1 stb. Mindenben szépen haladt; de legszive1 Mémoires de la mère de Chaugy. p. 5.
