Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Bevezetés

BEVEZETÉS.

53

tának, a milyennek emlékét az erények évkönyvei csak föntartották. Minden úgy áll még, mint két század előtt; minden szívhez szól, minden békét, ártatlanságot, hősiességet és szeretetet lehel.

Azonban leggyakrabban és legnagyobb örömmel, a mostani kolostornak kápolnájába tértem be, hova a két szentnek a forradalomtól és az időtől érintetlenül hagyott testét helyezték. Sohasem feledem el azt a megindultságot, a melyet éreztem, mikor először léptem be oda és az ájtatoskodók szent kíváncsisága miatt közszemlére kitett ereklyeszekrényben üveg alatt megpillantottam a szentnek testét, kinek életével oly régóta foglalkozom. Díszes nyugvóhelyen feküdt, mintha aludnék; apácaruha volt rajta, mint mikor vidékről-vidékre járt és zárdákat alapított; övén olvasóval, feszülettel keblén, hová maga írta föl izzó vassal Jézus szent nevét. Hosszú ideig néma csendben szemléltem, szemembe akaratlanul könyek tolultak, nem is akartam visszatartani, szivemet a szent sírjából áradt mennyei illat töltötte be. Tétovázásom megszűnt. A tervbe vett munkában sok remek, nagyszerű dolgot láttam, sok fenkölt, mélyreható, a kor szükségleteinek megfelelő tanulságot; a szent nőben erélyt, melyet szelídség mérsékelt; lelki igazgatójában sze- retetreméltóságot, melyet erély támogatott; az első apácákban, kik e két szent alapító köré sorakoztak, tisztaságot, buzgalmat, szilárdságot és vidámságot; mindnyájukban pedig a világosságnak és életnek oly látványa tárult elém, hogy elámulva szemléltem s gyöngeségem érzetében is fogadást tettem Istennek, hogy megkezdem müvemet.