Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Bevezetés

46

SZENT CHANTAL ÉLETE

III.

Egyes olvasóink talán fájlalják, hogy szent Chantal elzárt rendet alapított. Sokan talán azt gondolják, hogy nagyobb szolgálatot teljesített volna, ha intézményét az emberi nyomorúság enyhítésére szánta volna, mint sokáig tervezte : ennyire nem tudják manap, mi az elzárt szerzet, mily fontos az egyeseknek és a társadalomnak üdvösségére az önfeláldozással egyesült imádság!

Mi lenne a világból, ha szenvedéseiben magára hagyatva, fájdalmaktól gyötörve megelégednék a bajok puszta enyhítésével, szenvedései csillapításával ; ha míg az emberek gonoszságukkal, káromlásukkal, esztelen szerelmükkel Isten ellen lázadnak, a szüzek áldott ajka nem kérne irgalmat és nem fegyverezné le az isteni igazságot?

Mi lett volna a XVII. századdal, melynek nagy erényei mellett fékevesztett szenvedélyei voltak? Hihető-e, hogy ellenállhatott volna annyi széthúzásnak, hogy oly méltóságosan kezdhette volna meg útját e számtalan kolostor nélkül, honnan éjjel-nappal tiszta és hathatós imádság emelkedett az ég felé? Bossuet és Fénelon a kolostorokra mutattak s hogy elhárítsák a vihart, melynek távoli zúgását már hallották, szüntelenül a kármeliták bűnbánatára, a Visitatio rendjének zokogó imáira hivatkoztak.1

S a régi római birodalmat, mely jobban roskadozott bűneinek súlya, mint barbár ellenei nyomása

1 L. Bossuet és Fénelon beszédeit apácabeöltöztetések alkalmával. Ezerféle alakban ismétlik e gondolatot.