Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Dupanloup orléans-i püspöki levele Bougaud-hoz

14

SZENT CHANTAL ÉLETE

tét látjuk, nem rá figyelünk, hanem az íróra. Merem állítani, hogy kivált a szentek mondásai igazi gyémántok és drágakövek az elbeszélés szövetén : a mit az író magától ad hozzá, nincs annak olyan értéke. O maga csak csoportosítson ; nem szabad mindent válogatás nélkül össze-vissza hányni, vagy találomra összetákolni. Az adja meg értéküket, ha ügyesen keretbe teszszük és egybefoglaljuk.

De a mikor részletekről szólok, valódi, nem önkényes részleteket akarok, mint a regényekben, a hol sok ugyan a részlet, de valamennyit a regényíró képzelete alkotja meg. Mert új, teljesen idegen műfaj támadt napjainkban : az a dicséretes szándék, hogy a szentek történetét megkedveltessék a világiakkal, egyeseket arra indított, hogy regény módjára, drámai formában, hosszú párbeszédekben írták meg sok szentnek történetét, egyebek közt magáét szent Chan- talét is.

Mikor az író érzelmeket tulajdonít a szentnek, melyek sohasem voltak meg benne, szavakat, melyeket sohasem mondott; mikor örökösen önmagát állítja oda a szentnek helyébe : az ilyen módszer egyszerűen kiállhatatlan és ha túlteng, üres szalmacséplés.

Bizonynyal nem a szentek életét kell megmásítani s a világ ízléséhez alkalmazni, hanem a világgal kell megkedveltetni a szentek életét és pedig úgy, hogy a szenteket sajátos szellemükkel állítjuk oda. Kíséreljük csak meg és meglátjuk, hogy a keresetlen igazságban van a leghathatósabb vonzó erő szép lelkűk iránt.

Tények és időmeghatározások kellenek, értelmes