Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)
Dupanloup orléans-i püspöki levele Bougaud-hoz
DUPANLOUP ORLÉANS-I PÜSPÖK LEVELE BOUOAUD-HOZ. 13 kalmazott szónak, taglejtésnek, mely az illetőnek jellemét vagy hangulatát érinti, sajátos nagy becse van a történetben, mert egész bensőségében tárja szemünk elé az egyént. Ebben remekeltek Plutarchos és Suetonius. Ezt találjuk föl d’Ossat bíborosnál : mintha előttünk látnok VIII. Kelement, a ki oly nyiltszivűség- gel és kimérten beszél...» Annál gondosabban kell az aprólékos eseményeket a szentek életében összegyűjteni, mert itt főcél a szentnek lelkét festeni, a mit csak ilyen apró vonásokkal érhetünk el. Részleteket, kerekded, számos részletet és ismétlem, lehetőleg a szent kortársainak, elsősorban barátainak tanítványainak ajkával, mert a kik a szentet látták, szerették, soha nem pótolható benső közetlenséggel szólnak róla. Azért untalan idézni kell őket : az ő szavaik mindenkor előbbre valók a legékesebben szóló írónak legszebb mondásainál. Tehát részleteket, apróságokat, különösen pedig nyilatkozatokat, mert bennük jut kifejezésre a lélek; gyakran beszéljen maga a szent, különben megszűnik minden egyéni vonás és elevenség s az összes szentek tökéletesen egymáshoz hasonlítanak, nem lesz határozottan megkülönböztetett arculatuk, nem ismerjük meg közelebbről, nem is szeretjük meg őket, csak határozatlan, bágyadt, színtelen, egyforma életrajzaink lesznek; csontvázak az élő szent helyett; előadás, fogható tartalom, érdekesség, szellem és élet nélkül. De vannak írók, a kik senkit sem engednek szóhoz jutni, még magát a szentet sem, hanem ők maguk beszélnek el mindent. Ha az író folyton a saját elbeszélésének foglalja le az idézetek helyét, nem a szén