Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Dupanloup orléans-i püspöki levele Bougaud-hoz

DUPANLOUP ORLÉANS-I PÜSPÖK LEVELE BOUGAUD-HOZ. 9

nous és Quélen életrajzát ; s íme e két nagy főpapnak, a francia püspöki kar két díszének emléke még mindeddig magához méltó történetíróra vár.

Az igazi életírónak komolyan hozzá kell látnia a munkához, szorgosan kutatnia, kitartó, türelmes igyekezettel búvárkodni a könyvtárakban, kutatni a levéltárakban, nyomról-nyomra követni a szentet, őt újra föltalálni, szemlélni, megfigyelni, milyen volt halandó életében. Ha így járnának el a szentek életírói, ugyanazt éreznék ők is, a mit a szentek kortársai. Meghatottság fogná el őket és tudnának hatni másokra is, csak az a félelem éreznék ki hangjukból, hogy szen- tüket nem tudják úgy bemutatni, a mint megismerték ; csak azt sajnálnák, hogy nem tudják úgy megrajzolni, a mint ők látják.

íme a helyes út. Időt, tán éjjelezést, fáradságot, esetleg még utazást is, hosszú, figyelmes szemlélődést kíván. De szerencsés, ki nem hátrál meg a nehézségek elől ! Fölfedi a szentnek lelkét s égi szépségét maga is megkedveli, velünk is megszeretteti.

Így tett Ön, kedves barátom, mindent megvizsgált, fölkutatott, mindent megnézett, mindent elolvasott, a mi szent Chantalra vonatkozik : Dijon nem volt elég, fölkereste Bourbilly-t, Annecy-t, Thorens-t, Monthelont, mindazon helyeket, a hol élt, a hol járt a szent; mindenáron meg akarta ismerni, meg akarta érteni, úgyszólván magába akarta szívni lelkét. Nem hiába tette.

És hogy necsak fölfogja és vbszatükröztesse az igazságot, hanem, hogy szilárd alapra helyezze, a mennyire lehetséges volt, értékesítette az egykorú följegyzéseket: ezzel is nagyban fokozta műve hatását.