Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Dupanloup orléans-i püspöki levele Bougaud-hoz

10

SZENT CHANTAL ÉLETE

Mert elvégre is, ki beszélhet oly híven a szentekről, mint a ki ismerte őket, velük élt, a kinek szemeláttára emelkedtek erényről-erényre ? Elsősorban tanítványaik, barátaik szavának van legnagyobb súlya, a kik velük érintkezhettek s belső viszonyban élhettek. Többnyire ezért oly megkapok azok az életrajzok, melyeket a szentek tanítványai írtak. Ezért oly nehéz fölülmúlni, sőt megközelíteni hosszadalmasságuk mellett is egy Abelly-nek «Depaul szent Vince életé»-t, vagy Tannoia-nak Liguori szent Alfonz-át. Mintha a szent maga haladna át ezeken az egyszerű, kedves lapokon, csak őt látjuk, csak rá figyelünk a történet olvasásakor.

Az igazságnak, egyszerűségnek és jámborságnak illata feledteti a pongyola stílusnak hibáit, rá sem gondolunk, annyira leköti figyelmünket a szentnek alakja.

Igazán semmi sem értékesebb, mint az egykorú tanúk bizonysága s ha ezek a tanúk a nyilvánosságra tekintet nélkül szólnak vagy írnak, mint az Önéi, egyedül csak jámbor szivük sugallatát követve, az egyház szine, annak megbízottjai előtt tesznek tanúságot és esküvel is megerősítik : van-e ennél igazabb, őszintébb, meggyőzőbb és megindítóbb bizonyság? E tanuk a XVII. században éltek, ama nagy társadalomhoz tartoztak, a mely a szellemi élet magas fokán állott, a melyet igazság, jóérzés és lelki nagyság jellemzett, a hol mindenki szép nyelven beszélt és írt. És mindeme szépségekben bővelkedik az Ön munkája. Olvasás közben elfeledjük, hogy két század választ el a nagy szentektől, e nagy lelkektől. Mintha magunk előtt látnok, mintha társalognánk velük !