Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)
Hatodik fejezet
194 SZENT CHANTAL ÉLETE tassa be, a melyen azt az Úr Jézus alapította. A genfi püspök segédkezett az új misésnek. Töméntelen sokaság töltötte meg a templomot. Frémyot érsek egész rokonsága, a városi hivatalnokok, Dijon jámbor úrnői szorongtak az oltár körül. Egyházi szertartás szerint nagycsütörtökön minden templomban csak egy szent misét szabad mondani és minden papnak meg kell áldozni a miséző kezéből. «Szalézi szent Ferenc, beszéli Károly-Ágost, térden állva ment föl a lépcsőkön az oltár közepéig a szent áldozáshoz, akkora áhítattal, hogy láttán az egész sokaság könyezett. Feje sugárzani látszott, különösen, midőn a fiatal Frémyot elfogódott szívvel, könyekkel szemében a szent ostyát a püspök ajkára tette.»1 Chantal asszony látta a csodát s unokatestvérét, Esbarres asszonyt is figyelmessé tette a fejét körítő fénysugárra, a mely egyre növekedve, a körülállók szemét egészen elvakította. Minő hatást tehetett ez az esemény Chantal asszonyra és mennyire fölcsigázta hő óhajtását, hogy lelki állapotát a szent püspökkel megismertethesse !.. ,1 2 Szent mise után a bourges-i érsek ebédet adott, a melyre a város fejei és több előkelő úrnő volt hivatalos. Chantal báróné a szent püspök mellé került. Ebéd alatt szalézi szent Ferenc hallotta, a mint a jámbor özvegy azt mondta szomszédnőjének, hogy Sainte-Claude-ba akar zarándokolni, feléje fordult s kérdezte, mikorra határozta elutazását. Esetleg ott 1 Histoire de saint François de Sales, par Charles-Auguste, p. 317. 2 Szalézi szent Ferenc szenttéavatása pőrénél Favre Ferenc vallomása, a ki itt jelen volt.
