Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)
Ötödik fejezet
172 SZENT CHANTAL ÉLETE Szelíd volt gyengédsége, szelíd erényessége következtében, alapelve volt a szelídség, mert szilárd meggyőződése tartotta, hogy szelídség nélkül nem lehet az emberek javát munkálni. Kifogyhatatlan volt hasonlatokban, képekben, hogy ezt a gondolatát kifejezésre juttassa. «Mindig oly szelid legyen, a mennyire csak tud, mondta egy fiatal püspöknek, meglátja, hogy egy kanál mézzel több legyet lehet fogni, mint száz üveg ecettel.» Ha szélsőségbe kell esnünk, inkább szelídséggel hibázzunk. A cukor sohasem rontja el a mártást.1 És egy másiknak, a kinek szokása volt kissé hevesen beszélni, másoknak szemrehányást tenni, rájuk neheztelni, azt mondta: «Mindent szeretettel, semmit erőszakkal». Folyton ajkán hordozta ezt a nagy és bámulatos elvet, hogy mindig angyali lélekkel, kedves bánásmóddal, erőszakoskodás nélkül kell eljárni mindenkivel szemben;1 2 hogy az emberekre virág módjára kell hatni, mely illatával vonz; hogy más tulajdonságukat nem lehet meghajlítani az embereknek, csak szelidségüket, a szelidséget pedig csak szelídséggel lehet megindítani.3 Imádandó példaképül az Úr Jézust szokta fölállítani, a legfőbb papot, a mint szivünk kapujánál szelíden nyomja a kilincset, a nélkül, hogy valaha tolakodnék. Ecce sto ad ostium et pulso. íme az ajtó előtt állok és zörgetek.4 Azonban nem felelne meg a valóságnak, hogy ő a szemrehányást, neheztelést semmi körülmények között 1 Esprit de saint François de Sales t. I. p. 4. 2 Szent Chantalhoz írt levele. 1604. október 14. 3 Traité de l’amour de Dieu. (Theotimus), livre II. ch. XII. 4 Esprit de saint François de Sales, t. II. p. 36.
