Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)
Második fejezet
gogne-ban s oly hiányosan szerelte föl ; végül apai büszkeséggel ajánlja a király jóindulatába.1 Az elutazás előestéjén történt: a fiatal házaspár Bourbilly sudár fái alatt sétált és hosszas beszélgetésbe merült. Az életírók gyér följegyzést hagytak róla. Chantal báró kérte feleségét, vegye kezébe az összes javak igazgatását. A szent ellenkezett, fölhozta tapasztalatlanságát, egyedül Isten szolgálatára vonzódását, mert nem tudja összeegyeztetni az elmélkedő és imádságos életmódot a nagy gazdálkodás gondjaival. Férje megnyugtatta; kifejtette, hogy a kettő nincs ellentétben, idézte a Szentírást, a hol írva van, hogy «a bölcs asszony építi házát» és «az erős asz- szony munkálkodik önkezei ügyességével». Érvelése koronájaként anyja példájára hivatkozott, a ki előkelő 92 SZENT CHANTAL ÉLETE 1 Généalogie manuscrite. Legyen szabad az említett levél utolsó sorait idéznünk. Később sok rosszat kell elmondanunk az öreg báróról s nem volna méltányos, hogy előbb be ne mutassuk nemességét, hűségét és büszkeségét, az igazi francia főur jellemző sajátságát. «Ha fiam hadi szerencséjét nézem és azt a megtiszteltetést, melyben Felséged őt részesíti, nagyon fájlalom, hogy a megelőző szolgálatokban kimerült segélyforrásaim nem lesznek arányban őszinte és hű érzelmeimmel, mert kardomnál egyebet alig nyújthatok. Felséged bőkezűsége pótolhatja a hiányokat és megadja e jóakaratú, lelkes fiatal embernek a szükséges eszközöket, hogy követhesse nagy és hősies tetteiben, vitéz vállalataiban, melyek Felségednek nevét halhatatlanná teszik. Mivel a hosszas táborozás, a mely várakozásomon fölül sokáig tartott, nagyon kifárasztotta, sebei nehezen gyógyultak be, családi viszonyaim miatt meg kellett házasítanom, legyen ez mentségül neki és nekem is, ha mint öreg francia nemes francia szokás szerint nyíltan beszélek. Kérem Istent, adjon Felségednek szerencsés sikert és egészséget, igen boldog és hosszú életet».