Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Második fejezet

MÁSODIK FEJEZET. 93 származása és nagy erényei révén a királyi udvarba került, melynek csak tisztességét és műveltségét tar­totta meg; alig hogy Bourbilly-be ért, kezébe vette a gazdaságot, rendet teremtett, a legnehezebb viszo­nyok között megmentette házát a teljes romlás­tól és megtalálta a módját, hogyan kell a világi ügyes-bajos dolgok okos elintézésével gyöngéd és hősies jámborságot egyesíteni. Tanúságot tett róla halála óráján is, folytatta a fiatal báró ; mellrákja volt, melyet éveken keresztül hallgatagon tűrt, a nélkül, hogy bárkinek szólt volna róla és oly önuralmat tanú­sított, hogy mikor a veszedelmes sebészeti műtét előtt le akarták kötni, e jellemző szavakat mondotta : «Az ész és a lelkiismeret egy kereszténynek a leg­erősebb kötelékek; ne féljenek, örömest szenvedek, ha a feszületre nézek». Valóban, egy szó, egy sóhaj­tás sem röppent el ajkairól, szemét égre emelte, mialatt eleven húsát égették. A nem sikerült műtét következtében nemsokára meghalt és bizonytalan­ságban hagyta az embereket, kik nem tudták, türel­mét, szerénységét, avagy szeretetét csodálják-e inkább. A megható elbeszélés a búcsú könyeivel együtt élénk hatással volt Chantal asszonyra ; megígérte férjének, hogy meg fog felelni bizalmának, magára veszi egész vagyonának kezelését. E naptól tündöklik gyakorlatiassága, melyet eddigelé nem volt alkalma megmutatni, a mely erényei mellett szent Chantal- nak nagy, elévülhetetlen érdeme, dicsősége marad. Mivel férjének távolléte előreláthatólag négy-öt hónapig tarthatott, ezt az időt arra akarta fölhasználni, hogy kastélyát rendbe hozza. A javítást a házi sze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom