Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Második fejezet

MÁSODIK FEJEZET.

91

sőbb bizalmasság sugárzott. Ez közismeretű tény.»1 «Isten tiszta barátságukat oly őszintévé, igazzá és kölcsönössé tette, mondja Chaugy anya, hogy kettőjük közt nemcsak civódás, de még ellentétes akarat sem volt.»1 2 Bussy-Rabutin is, bár hajlandó a meg- szólásra, mégis úgy nyilatkozik, mint a többi. Elegendő lesz szép tanúskodásának első részletét közölni : «Házasságáig Chantal báró nagy világfi volt; de hogy feleségében testi és lelki jó tulajdonságokat talált, erősen ragaszkodott hozzá és rendkívül gyöngéden szerette. Halálig tartó szeretetét csak fokozta gyakori és hosszas távolléte, mert többet volt nejétől távol, mint otthon. Mikor a csatatéren, vagy az udvarnál volt, neje egészen Istennek adta át magát; mikor hozzá megtért, egészen az övé lett».3

Hosszas távollétét, a melyekről Bussy-Rabutin említést tesz, a már régebben kitört vallásháború okozta, a mely még mindig nem ért véget. 1593-ban IV. Henrik el akarta hagyni a protestáns vallást és mivel döntő csapást készült mérni elleneire, minden erejét össze kellett szednie. Fölszólította tehát Chantal bárót is, «a kit szeretett és nagyra becsült» ; és arra kérte atyját, hogy sürgősen küldje hozzá. Nem volt vesztegetni való idő. A fiatal báró, noha csak három hónapos házas volt, útra kelt, levelet is vitt magával, melyben atyja, IV. Henrik előtt mentege - tődzik, hogy fiát oly hosszú ideig visszatartotta Bour1 Latour Kolos vallomása, super art. XIII.

2 Mémoires de la mère de Chaugy.

3 Vie en abrégé de madame de Chantal. A kézirat a dijoni nyilvános könyvtárban.