Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)
Második fejezet
90 SZENT CHANTAL ÉLETE fogtam volna házasságom elején, nem tudtunk volna megélni, mert kevesebb jövedelmünk volt, mint nektek és tizenötezer tallér adósságunk».1 Szentünk házasságának ez első részletein kívül talán más, még érdekesebb apróságokat is szeretnénk látni. Hogyan készült a fontos tényre, a félelmetes és magasztos szentség fölvételére? Milyen volt hite, szerénysége, áhítata, buzgó imádsága a szent oltár lépcsőinél, hová gyakran csak a világ hiú gyönyörűségétől ittas szivet hoznak? A történelem semmit sem mond róla. Csak azt tudjuk, hogy Johanna atyja kezéből kapta férjét, mintha maga Isten ajándékozta volna neki és hogy szivét legbensőbb, leggyengédebb, legodaadóbb, mint nemsokára látjuk, legállandóbb érzelmeit férjének szentelte. Chantal bárót is elragadták a mennyasszonyában fölfedezett kegyelemadományok, jó tulajdonságok, erények és sokkal jobb keresztény volt, mint, hogy földi javainál többre ne becsülte volna őket Szeretetét nem is volt képes megingatni semmi. Eletírói mind egyetértenek e tekintetben. «A két házastárs — így szól egyik tanú a szenttéavatás pőre alkalmával — Bourbilly-ben a lehető legszentebb házasságnak példaképét nyújtotta: egy szív, egy lélek voltak; a szent tisztelettel és engedelmességgel környezte, gyöngéden, hévvel és tisztelettel szerette fiatal férjét; viselkedésében kedvesség, tisztelet és legben1 A Visitatio levéltára Annecy-ben. Szent Chantal levele leányához, Toulongeon grófnéhoz. 1625. Az említett 15.000 arany tallérnak körülbelül 45.000 frank felel meg.
