Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)
Első fejezet
80 SZENT CHANTAL ÉLETE és még ezekkel sem elégedtek meg,1 bámulnunk kell ifjú szentünk öltözködésének szerény egyszerűségét. Sötétszinű ruhát viselt, keblét mellkendővel egészen befödte. Figyelemreméltó ez abban az időben, mikor az illetlen ruházkodás divatját élte, s any- nyira ment e tekintetben a szabadosság, hogy külön törvényekkel kellett megvédeni a szerénységet.2 Ujjai bővek, de korántsem azzal a mértéktelen bőséggel, mely ellen a jó ízlés nevében joggal kikeltek a papok.3 Sohasem hordott gyöngyöt, sem nyakán, sem hajá1 L. III. Henriknek a viseletét szabályozó rendeletét (1583 március 24.), hol többi közt azt mondja : «Az elnökök nejei és leányai kalapjukon és hajukban hordhatnak csipkét, boglárt, nyakukban drágaköves vagy gyöngyös násfát, ujjokon egy vagy több akár zománcozott, akár nem zománcozott aranygyűrűt ; ugyancsak drágaköves láncokat, karpereceket, szoknyájukon és felöltőjükön aranygombokat ; az ujjakon csak egy gombsort, de sem prémfoglalatot, sem zománcot, sem drágaköveket. Imakönyvük tábláján lehet arany, zománccal vagy a nélkül, de leg- följeb öt drágakővel». (Recueil général des anciennes lois françaises, par M. lsambert. Paris, 1829. tomes XII., XIII., XIV.) L. I. Ferenc, IX. Károly, II. és III. Henrik rendeletéit a fényűzés meggátlására. 2 III. Henrik egyebek közt így okolja meg rendeletét: «Az Isten súlyos megbántást szenved, a szerénység majdnem teljesen kivész». 3 Menőt, a XVI. század hatalmas szónoka, beszédeiben örökösen mennydörög a fényűzés ellen és sohasem hagyja ki a bő, drágakövekkel megrakott, gyöngyös ruhaujjakat. (Sermones Menoti, Parisiis, gót betűkkel.) Hozzávehetjiik még Pepin Vilmos beszédeit. O is élesen kikel «a nemes asszonyok ellen, a kik hosszú ruhaujjakat és uszályt viselnek, melyeknek árából egész család megélhetne és a kik azt hiszik, hogy nagyot tesznek Istenért, ha divat változtával ezeket a kopott ruhákat a templomnak szánják». (Sermones Guillelmi Pepini. Parisiis, 1536. 8°.)
