Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Első fejezet

80 SZENT CHANTAL ÉLETE és még ezekkel sem elégedtek meg,1 bámulnunk kell ifjú szentünk öltözködésének szerény egyszerű­ségét. Sötétszinű ruhát viselt, keblét mellkendővel egészen befödte. Figyelemreméltó ez abban az idő­ben, mikor az illetlen ruházkodás divatját élte, s any- nyira ment e tekintetben a szabadosság, hogy külön törvényekkel kellett megvédeni a szerénységet.2 Ujjai bővek, de korántsem azzal a mértéktelen bőséggel, mely ellen a jó ízlés nevében joggal kikeltek a papok.3 Sohasem hordott gyöngyöt, sem nyakán, sem hajá­1 L. III. Henriknek a viseletét szabályozó rendeletét (1583 már­cius 24.), hol többi közt azt mondja : «Az elnökök nejei és leá­nyai kalapjukon és hajukban hordhatnak csipkét, boglárt, nya­kukban drágaköves vagy gyöngyös násfát, ujjokon egy vagy több akár zománcozott, akár nem zománcozott aranygyűrűt ; ugyancsak drágaköves láncokat, karpereceket, szoknyájukon és felöltőjükön aranygombokat ; az ujjakon csak egy gombsort, de sem prémfoglalatot, sem zománcot, sem drágaköveket. Ima­könyvük tábláján lehet arany, zománccal vagy a nélkül, de leg- följeb öt drágakővel». (Recueil général des anciennes lois françaises, par M. lsambert. Paris, 1829. tomes XII., XIII., XIV.) L. I. Ferenc, IX. Károly, II. és III. Henrik rendeletéit a fényűzés meggátlására. 2 III. Henrik egyebek közt így okolja meg rendeletét: «Az Isten súlyos megbántást szenved, a szerénység majdnem teljesen kivész». 3 Menőt, a XVI. század hatalmas szónoka, beszédeiben örökö­sen mennydörög a fényűzés ellen és sohasem hagyja ki a bő, drágakövekkel megrakott, gyöngyös ruhaujjakat. (Sermones Menoti, Parisiis, gót betűkkel.) Hozzávehetjiik még Pepin Vilmos beszédeit. O is élesen kikel «a nemes asszonyok ellen, a kik hosszú ruhaujjakat és uszályt viselnek, melyeknek árából egész család megélhetne és a kik azt hiszik, hogy nagyot tesznek Istenért, ha divat változtával ezeket a kopott ruhákat a templom­nak szánják». (Sermones Guillelmi Pepini. Parisiis, 1536. 8°.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom