Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Első fejezet

ELSŐ FEJEZET. 79 bár okát nem tudta volna adni; szívesen szabadult volna tőle. De bárhogyan próbálta is eltávolítani, nem sikerült neki. «Az öreg asszonynak több fortélya volt, hogy ott maradhasson, mint a leánynak ereje, hogy meneszsze.» Kénytelen-kelletlen hallgatta haszon­talan beszédeit, számtalanszor környékezte a hiúság veszélye, de Istenhez fordult, leborult szűz Mária oltára előtt, kit anyjának választott. Elmélkedni kez­dett az ő názáreti elrejtett életéről, egyre gyakoribb és hosszabb elmélkedéseiből merítette azt a békét és boldogságot, mely minden kisértéssel szemben föl­vértezte. A világ veszélyeivel szemben Johanna Franciskának még más védőbástyája is volt: ritka szerénysége. Egyben komoly is, kedves is volt, vonzó és tiszteletet parancsoló. Megjelenésének természetes méltósága, szellemének korai fejlettsége, komolysága és tartóz­kodása, mely még nevetésében is kifejezésre jutott, még szeretetreméltóbbá tették. Egész megjelenése meg­védte fiatal korát, szépségét s csak a tisztelettel köze­ledést engedte meg. A divathoz csak annyiban alkal­mazkodott, hogy nevetségessé ne legyen. Elég csak futólagos tekintetet vetnünk arra a képre, melyet könyvünk elejére tettünk, a mely Johanna Francis­kát húsz éves korában ábrázolja, hogy meggyőződ­jünk róla. Ha elgondoljuk, mekkora volt a XVI. században a fényűzés a ruházatban, s ha az egykorú képeken lát­juk azt a tömérdek csipkét, láncot, gyűrűt, ékszert, aranyos gombsort, tetszetős színeket, drága szöveteket, melyeket törvény engedett meg az előkelő nőknek;

Next

/
Oldalképek
Tartalom