Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)

Ötödik fejezet. Az Istenember

28

mert használatuk istenies életre képesít s az isteni személynek közlésében tiszteletet és élvezetet nyerünk. Egy isteni személynek ilyen természetfölötti küldése mindenekelőtt Krisztus Urunk megtestesülésénél ment végbe, melyben az istenség második személye magát Krisztus emberi természetének ajándékozta és vele lényegileg egyesült. Más ilyen küldést látunk a megszentelő malaszt és a kegyelem ajándékainak kiosztásánál. Hogyan nyerjük ezen küldetésekben a Szentlelket, azt elmélkedéseink folyamán látni fogjuk. Ezen küldés a kijárat szép kapuja, melyen keresztül a Szentlélek az Isten belső életének fényét elhagyja, egész bőségében a teremtményekre száll, azokat átkarolja, áthatja, bennük magát kinyilatkoztatja és az egész teremtést tiszteletének és dicsőségének mérhetetlen birodalmává teszi. A Szentlélek ezen külső birodalmáról akarunk most elmélkedni. Ez a fejezet csak bevezetésül szolgált s mintegy átmenetet nyit a Szentlélek belső életéből az ő külső birodalmába a teremtett világban.

ÖTÖDIK FEJEZET.

Az Istenember.

Az első lény, a kire a Szentlélek szeretete fürkésző tekintetét reávetette, kit már az istenség ölében föltalált s azért adományaival túlon-túl elhalmozott s alkotásainak, működésének középpontjává, eszményévé, felülmúlhatatlan remekévé tett, az Istenember, a mi Üdvözítőnk Jézus Krisztus.

Az Üdvözítőről három igazságot szívlelünk meg: 1. mit értünk az Üdvözítőn ? 2. mit köszön a Szentléleknek ? 3. hogyan viszonozza a Szentlélek szeretetét?

1. Mi az Istenember? Az Istenember az Atyának egyszülött, öröktől fogva nemzett Fia, a Szentháromság második személye, ki az időben Máriától, a boldogságos Szűztől vette emberi természetünket s azzal belső személyes életközösségbe lépett. Krisztus emberi természetének nem volt külön személyisége, hanem benfoglaltatott az Isten Fiának szemé-