Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Harmadik fejezet. Az istenség szivében
24 kifejezője, ki kezdetet nem ismer ; a Fiú a szépség és a bölcseség ; a Szentlélek a jóság, szeretetreméltóság, öröm és boldogság. Az Atya a Fiú és Szentlélek forrása s így egybekapcsolja mindkettőt, de nem ugyanazon módon ; a Fiút nemzi a megismerés által, a Szentleiket pedig a Fiúval együtt szeretetből hozza létre. A Fiú nem két személynek eredete, hanem az Atyával együtt a Szentlélek forrása s az Atyától való születés és a Szentlélek származtatása által egyesíti önmagában a másik két személyt. Végre a Szentlélek az Atyától származik, de nem úgy, mint a Fiú, hanem az Atyától és a Fiútól, mint egy forrásból származik s így önmagában összekapcsolja az Atyát és Fiút s megpecsételi egységüket. így minden egyes személy önmagában különböző és meghatározott, de mindig kapcsolatban marad a másik kettővel, azokat mindegyik különös sajátságaikkal ismét magában foglalja, mindegyik önmagának és a másik kettőnek középpontja, összekötő kapcsa. Mily csodás világa az élő egységnek, a nyugalmas mozgásnak, a közlékeny önmegelégedettségnek és változatos egyszerűségnek !1 A hatalom, bölcseség, fönség, jóság és boldogság ez óczeán- jának partjait és széleit a Szentlélek szépsége és kedvessége szegélyezi. Ez tehát a Szentlélek viszonya a másik két isteni személyhez. Nekik köszöni létét, mint a szeretet személye az Atyának és Fiúnak szivében trónol, megörvendezteti és megdicsőíti az istenség életét kedvességével, szeretetreméltóságával, örömével, gyönyörűségével, rendelkezik jóságuk egész özönével s odatereli, a hová akarja, mint szent Bernât oly szépen mondja : «A Szentlélek az Isten jósága és az Úr az Atya szivében».1 2 Mi lehet azért kedvesebb a Szentléleknél ? S ne feledjük : a Szentháromság e titkának szemlélete s birtoklása lesz jutalmunk, boldogságunk az égben. A mi a Szentlélek a Szent- háromságban, az lesz a mi szivünkben is : a szeretet és öröm forrása. Az édességnek és gyönyörűségnek ugyanazon folyama, mely beléje az istenségből átömlik, a mi szivünket is majd 1 Scheeben, Mysterien des Christenthums, 2. Hauptst. §. 19. 2 S. Bern., Hóm. 1. in Pentec.
