Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Harmadik fejezet. Az istenség szivében
23 még pedig két személynek szeretetéből, az Atya és Fiú kölcsönös szeretetéből s azért ő tetőzi be az istenség belső életét. A Szentlélek továbbá a teljes Szentháromság öröme. Ő, mint láttuk, az Atya és Fiú kölcsönös szeretetének kifejezése, a szeretet hordozója s azért azon öröm- és gyönyörűségnek is személyes kifejezője, melyet szépségük és dicsőségük láttára éreznek. Azért a szentatyák a leggyöngédebb s leg- megindítóbb kifejezéseket használják, midőn a Szentleiket e tulajdonságában jellemzik. A Szentháromság örömének, gyönyörűségének, boldogságának, az Atya és Fiú édességének,1 az öröm olajának,1 2 a Fiú kellemes illatának s képemásának,3 az Atya és Fiú átkarolásának,4 örömének és ujjongásának, az istenség kimondhatatlan sóhajának nevezik. Ha mindez igaz nem mondhatjuk-e jogosan, hogy az Isten élete az Atya és Fiú személyében is magasztos, fönséges volna, de a Szentlélek nélkül nem volna eléggé kedves, szeretetreméltó és örvendetes? Az igaz és tökéletes boldogság az örömmel köszönt be. Végre a Szentlélek, mint az Isten tevékenységének utolsó gyümölcse véget vet az élet belső kifejlésének, mert negyedik személy már nincs az istenségben. A Szentlélektől tehát a szeretet és öröm özönében visszatér Isten élete a másik két személyre s azokat a boldog szeretet kötelékével örökre egybekapcsolja. Ez értelemben mondják a szentatyák, hogy a Szentlélek föloldhatatlan kötelék,5 az Atya és a Fiú egysége 6 s így a Szentháromszág megzavarhatatlan békéje és nyugalma,7 mert vele semmi sem hiányzik már a teljes boldogságból és tökéletességből. Tehát teljesen igaz szent Jeromos mondása: Szentlélek nélkül tökéletlen a Szentháromság.8 Vele azonban végtelen gazdagsággá, tökéletes szépséggé, egyszerű és változatos életté lesz. Az Atya az örökkévalóság, a magasztosság, a fönség 1 S. Aug. De Trinit. I. 6. c. 19. 2 S. Ambros. De Spir. S. I. 1. c. 9. 3 S. Athan. Ad Serapion III, n. 3. 4 S. Bern., Hóm. 8. in Cantic. 5 S. Bern. Serm. 1. in oct. Pasch. 6 Agobard., Sermo exhort, ad plebem de fidei veritate. 7 S. Bern., Serm. 8. in Cantic. n. 2. 8 Ad Hedib. ep. 120, c. 9.
