Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Harmadik fejezet. Az istenség szivében
21 és a Fiú a világ üdvére szolgáló legfontosabb ügyek- és intézményekért küldik a Szentlelket, a legjelentékenyebb részt ezek végrehajtásában neki engedik át, kinyilatkoztatják egész világosan az ő benső lényegét és viszonyát önmagukhoz s így a teremtmények szivét az ő tiszteletére és szeretetére indítják. Ez elmélkedések végső következménye arra tanít majd, hogy az Atya és a Fiú folyton igyekszik a Szentlélek dicsőségét a világnak kinyilatkoztatni s őt mint Istent megdicsőiteni. Azt mondhatná valaki : De mit használnak nekem ezek a mély és megfoghatatlan igazságok? Erre két feleletem van. Először illő és méltányos, hogy mindent tudjunk, mit szent vallásunk a Szentlélek személyéről tanít. Ha Isten oly végtelenül jó, hogy hozzánk leereszkedik s nekünk kifürkészhetetlen lényéből valamit kinyilatkoztat, bizonyára méltányos, hogy azt meghallgassuk, megfontoljuk és megérteni törekedjünk. Ha Isten megengedi, hogy benső életébe tekintsünk, azzal csak azt bizonyítja, hogy nem szolgáinak néz s velünk nem mint szolgáival bánik, a kik nem tudják, mi történik a család ölében, hanem mint gyermekeivel és barátjaival, kik előtt nincs titka, mint az Üdvözítő oly szépen mondja: «Már nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit mivel az ő ura; hanem barátimnak mondottalak titeket, mert mindent, a mit hallottam Atyámtól, megjelentettem nektek».1 Nem ok ez arra, hogy Istent annál bensőbben szeressük,minél leereszkedőbbensminél nagyobb szeretettel közeledik felénk s mikor a hitben már itt a földön érezteti az ő dicsőségét, mely az égben teljes fényében fog boldogítani ? Mondjunk azért köszönetét Istenünknek s fogadjunk örömmel minden ismeretet, melyet önmagáról velünk közölni kegyeskedik. Másodszor épen a fent kifejtett igazságok indíthatnak különösen arra, hogy a Szentlelket tiszteljük és teljes szivünk bői szeressük, mert ezen ájtatosság nem választ el az Atyától és a Fiútól. Azt gondolhatnók, hogy a Szentlélek különös tisztelete elvon minket az Atyától és Fiútól és ez nem volna rendjén. De nincs is úgy. A Szentlélek tiszteletére szánt 1 Ján 15, 15.
