Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Tizenkilencedik fejezet. A legméltóságosabb Oltáriszentség
128 nek szivében végbemegy. E nagyszerű gyümölcsök mind-mind a Szentlélek hatásai. íme, a megfelelő és méltó tanulság, melyet elmélkedésünkből merítünk : gyakran és buzgón vegyük magunkhoz az isteni Megváltót az Oltáriszentségben, azon szándékkal, hogy hatásaiban és a — Szentlélekben részünk legyen. A szent áldozás a legtisztább és a — legelőkelőbb eszköz a Szentlélek vételére. A hogy annak idején pünkösd napján a Megváltó isteni szivéből a Szentlelket az egyházba leküldte úgy részesít benne mindenkit az Oltáriszentség által. Ránk nézve a szent áldozás bizonyos értelemben — pünkösdi ünnep. Az Üdvözítő megkeresztel bennünket a Szentlélekben és szere- tete tüzében. Bizonyára nincs alkalmasabb eszköz a Szentlélek és a malaszt, a szeretet és a béke uralmának szivünkben való megalapítására és megszilárdítására, mint épen a legfölsé- gesebb Oltáriszentség gyakori és méltó vétele. Adjunk hálát a Szentléleknek mindazért, a mivel a leg- fölségesebb Oltáriszentségben bennünket megajándékoz és azon megszámlálhatlan jóért, melyben általa részesít. És ha néha úgy érezzük, mintha a szentségnek gyakori vételére ösztönözne valami, sohase felejtsük, hogy ez az érzés a Szentlélek intése és hívása. Ő készíti elő a lelkeket a Megváltó méltó vételére, mint egykor — eljövetelére. Kérjük, készítse elő maga szivünket, áraszsza rá kegyelme és fényessége, melege és szeretete sugarát, hogy a Megváltó a maga isteni lakóhelyének pompájából, édességéből és gyönyöreiből egy csöppet a mi szivünkben is föltaláljon. Főkép pedig kérjük a Szentlelket, adja meg halálunk óráján a boldog kimúlás nagy kegyelmét.1 1 A többi szentséget itt nem fejtegetjük. Az egyházi rendről a XII. és XV. fejezetben, a házasságról a IX. és XXXVII-ben ejtünk szót. Az utolsó kenet, a mennyiben bfínbocsánatot eszközöl, tisztán csak bővülése és tökéletesülése a töredelem szentségének ; a mennyiben testi segítséget és gyógyulást ad, szól róla a IX., a mennyiben pedig segélyt nyújt a lélek szellemi gyöngeségének, azonos az erős akarattal, melyről a XXX. fejezetben fogunk tárgyalni.
