Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)

Huszadik fejezet. A charismák

129

HUSZADIK FEJEZET.

A charismák.

Nem fejezhetjük be fejtegetésünket a Szentléleknek egyházunkhoz való viszonyáról a nélkül, hogy az úgynevezett charismákról legalább valamit ne mondanánk. Ez adományok az egyház szabályszerű fölszerelésének kiegészítéséhez tartoznak és az a rendeltetésük, hogy az egyház czélját, a világ üdvét előmozdítsák. Szemügyre veszszük : 1. mik a charismák általában; 2. fajaikat; 3. miféle vonatkozásban vannak a Szentiélekhez.

1. Mit értünk a charismákon ? A charismák természetfölötti erők, melyeket az egyház azért nyer, hogy mások lelki hasznára szolgáljanak, nem pedig hordozójuk megszentelésére.

Mindenekelőtt tehát valóságos kegyelmek, azaz természetfölötti adományok, mert természeti úton sem megszerezni, sem kiérdemelni nem lehet, hanem tisztán az Isten kegyelme és leereszkedése nyilatkozik meg bennük; czéljuk is természetfölötti hatás. E tekintetben nem különböznek a megszentelő malaszttól és az ezt kisérő kegyelmektől. A különbség főkép a legközelebbi czélban van. A charismák nem tökéletesítik és szentelik meg, ki azokat elnyeri, mert sem erényesebbé, sem szentebbé, sem Isten előtt kedvesebbé nem teszik, hanem inkább csak másokra és az egész egyházra nézve válnak hasznosakká. így jelöli meg szent Pál is czéljukat: «Mindenkinek pedig használatára adatik a Lélek nyilatkozása».! «A ki prófétái, az emberek épülésére, intésére és vigasztalására beszél».2 És az Apostol is hasznuk szerint méri a kegyelemadományoknak kitűnőségét.3

Ebből más különbség következik, hogy tudniillik igazak és bűnösök egyaránt nyerhetnek charismákat és velük

1 Kor. 1. 12, 7. 2 U. o. 14, 3. 3 U. o. 14. fej. .

Munkálatok 65. évf.

9