Hammerstein Lajos: Boldogságunk az Egyházban - 63. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1900)
Előszó - Előszó a második kiadáshoz
50 a világnak hirdetett üdvözítő igazságok fönmaradjanak s a kinyilatkoztatás célját elérje; egyrészt azért, mert különben a kinyilatkoztatott igazságokat mi sem óvhatná meg a hamisítástól és elferdítéstől, de másrészt azért is, mert a hitnek, hogy természetfölötti és üdvözítő lehessen, közvetlenül Isten föltétlenül biztos tekintélyén kell nyugodnia, a ki egyháza által szól hozzánk, nem pedig csupán egyéni, emberi tekintélyű biblia-magyarázaton, származzék bár ez tőlünk vagy másoktól. Tagadhatatlan történeti ténynek ismertem föl, hogy Krisztus valóban ily egyházat alapított, hogy elüljáróinak, az apostoloknak átadta ugyanazt a hatalmat, melyet Atyjától kapott s minden embert az üdvösség elvesztésének terhe alatt kötelezett egyháza és ennek tanító hivatala iránt való engedelmességre és hogy ezen intézménynek állandó, örök fönállást Ígért, biztosítva azt mindenkorra, a minden igazságra vezérlő Szentlélek támogatásáról. Láttam, mint halad ugyanez a Krisztustól alapított egyház századok folyamán szakadatlan folytonosságban tovább s mint marad mindig változatlan, mint egyedüli tekintély a földön, mely csalhatatlanságot követel magának ; s követelhet is teljes joggal, mert a pokol minden támadásával dacoló Péter-szikláján nyugszik, melyre maga az Úr alapította. Láttam, mint áldja, menti és szenteli meg az emberiséget, mint erősítik isteni csodák, mint üldözi, rágalmazza, viszi vértanúságra folyton a világ s az ezerféle eretnekség, melyeknek zűrzavaros követeléseire nyugodt határozottsággal hallatja változhatatlan szózatát : nihil innovetur, nisi quod traditum est. Megfoghatatlannak tűnt föl akkor előttem, hogy ezen kényszerítő logikai szükségesség ellenére, mely az egyháznak Istentől származó tekintélyét elismerni és előtte alázattal hódolni kényszerít, mint lehet mégis egyik vagy másik tanítása ellen nehézségeket fölhozni, a helyett, hogy azokat már előzetesen, mint látszólagosakat, elvetnők, mikor az egyház bárminemű tévedésének lehetetlensége oly világosan bebizonyítható. Míg értelmem világosan belátta, mennyire szükséges és kötelességszerű ez egyedüli jogos tekintély előtt meghajolnom, ugyanakkor akaratomat is megillette az isteni kegyelem benső sugalma és arra ösztönzött, hogy a veszélyes lelki álla-
