Hammerstein Lajos: Boldogságunk az Egyházban - 63. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1900)
Előszó - Előszó a második kiadáshoz
51 potot, a melyben eddig voltam, elhagyjam és örök üdvömről gondoskodjam. Arra törekedtem most, hogy a világosság Atyjához imádkozva, fohászkodva, szent kegyelmét nyerjem, könyörületes vezetését továbbra is leesdjem. A helyett a hideg rokonszenv helyett, melyet a történész és régész érezhet az ősegyházzal szemben, alázatos és föltétien hódolat uralkodott szivemben az örökéltű egyház, az egyedüli mentő bárka iránt s legélénkebb vágyam volt, hogy papságától, melyet az Úr ekként hatalmazott föl : «Kinek megbocsátjátok bűneiket, meg lesznek bocsátva», bűneim súlyától föloldozást nyerjek s majdan közösségében, szentségeiben és üdveszközeiben megerősödve, Istennek tetsző életet éljek. Legfőbb és legsürgősebb kötelességemnek tartottam, hogy lelkemet megmentsem, örök rendeltetésemet szem elől ne téveszszem s az isteni kegyelem vonzásának, melylyel szent Fiának és egyházának követésére hí föl, engedjek; s úgy találtam, semmi sem méltatlanabb a halhatatlan lényhez, melynek az örökkévalóságra van reménye, mint e kötelességét bárminő más érdek miatt elmulasztani.»1 Ez okok miatt lett Bickell tanár katholikussá. Ugyan ilyenek hatottak Schmetz Vilmos dr.-ra, az eperjesi református kollégium tanárára is. O a következőkép ír a tiszai egyház- kerület szuperintendenséhez, Józeffy Pál dr.-hoz: Nagytiszteletű Szuperintendens Úr, Nagytudományú Doktor Úr! Nemcsak írott értekezéseimből, hanem személyes nyilatkozataimból is kivehette Nagytiszteletű Uram azt a benső óhajomat, hogy a katholikus egyház, az igaz haza tagja lehessek. És valóban szivem gerjedelmének, Krisztus szózatának már régen lelkiismeretesen eleget tettem volna, de az Ön tiszteletreméltó ősz fürtjeire és magas korára való tekintet attól gyöngéden visszatartott. — Azonban az igazság szózata és a fölülről jövő erő hatalmasabb minden földi köteléknél s a lélek intelmei magasztosabbak, mint a testi akadályok. Követtem tehát szivem sugallatát s a kegyelem vonzását, mely az egy1 Rosenthal i. m. I. köt. 2. r. 312. s köv. old. 4*
