Hammerstein Lajos: Boldogságunk az Egyházban - 63. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1900)

Előszó - Előszó a második kiadáshoz

44

Szívből szerettelek benneteket, lankadatlan szorgalommal dolgoztam érettetek s most úgy érzem, hogy ki vagyok tüntetve, sokkal jobban, mintsem emberi nyelv kifejezhetné, abban a kegyelemben, melynél fogva naponkint a ti üdvötökért mutathatom be a jelenlévő Isten és Üdvözítő áldozatát, hozzá fohászkodhatom, hogy bőséges szent kegyelmével és könyörületes szeretete erejével tegyen benneteket is mihamar részeseivé annak az új, kimondhatatlan nagy örömnek, melyet én érzek, midőn Isten előtt hangosan vallom : «hiszek egy szent, katholikus és apostoli egyházat».1

íme, kedves W., két konvertita, kiket nem a puszta «erzelem» és «képzelet», hanem nyugodt megfontolás, hosszas és lelkiismeretes vizsgálódás vezetett el a boldogító katholi- cizmushoz.

Különben a katholicizmusban rejlő boldogság igen észszerű. Abban áll, hogy olyan eszközök állnak rendelkezésünkre, melyekkel örök üdvünket lehető legnagyobb biztossággal elérhetjük. Ezen eszközökhöz tartozik különösen a tudományosan bebizonyított és sziklaszilárd hit. Ezt pedig a katholikus egyház hitrendszerének benső következetességével, tanának állandóságával, egyetemességével, híveinek szoros egységével és a hatásában nyilvánuló szentséggel hozza létre bennünk.

Szivem hő vágya, kedves W., hogy előtted Beatricenk- nek, vagyis a katholikus egyháznak ezen és egyéb boldogító tulajdonságait közelebbről kifejtsem. Jelen helyzetem erre elég alkalmat ad. Bizonyára számíthatok türelmedre, ha ezt tovább folytatom. Feleletet nem várok tőled, mivel tudom, hogy teendőid miatt időd sokkal jobban igénybe van véve, mint az enyém.

1 Rosenthal i. m. III. köt., I. rész. 483—487. oldal.