Hammerstein Lajos: Boldogságunk az Egyházban - 63. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1900)
Előszó - Előszó a második kiadáshoz
45 6. Hol a következetesség? (K. elnök levele.) Kedves W. ! Utolsó levelem végső sorainak megfelelően, kezembe veszem a tollat. Első sorban múltkori nyilatkozatodra térek vissza, hogy t. i. «az égre szóló váltó» dolgában mi katholikusok sem vagyunk jobb helyzetben, mint ti protestánsok. Midőn «protestánsokról» beszélek, akkor azok hívő részére gondolok, kik még hisznek a személyes Istenben és Jézus Krisztusban, az ő Fiában, a mi Megváltónkban. Azok, kik ezt a hitet elvetették, a legszerencsétlenebb emberek a világon. Olyanok ugyanis itt a földön, mint a nyilt tengeren iránytű és kormányos nélkül hányatott hajó ; ezen a világon nem remélnek jobb jövőt, a halál után, a túlvilágon pedig örök szenvedés vár reájuk, ha meg nem térnek Istenükhöz, Teremtőjükhöz. Itt tehát nem beszélek ezen hitetlenekről, hisz ezek nem is akarnak igényt tartani arra «az égre szóló váltóra». A pozitív protestánsok ellenben határozottan állítják, hogy nekik is volna ilyen váltójuk, még pedig jobb, mint nekünk katholikusoknak. Igazán van nekik? Határozottan nem-mel felelek! Hogy «az égre szóló váltó» jó legyen, szükséges, hogy a vallási rendszerben, melyen alapszik, ne legyen belső ellenmondás. Ha ez nincs úgy, akkor korhadt az a rendszer, nincs meggyőző ereje s reményeinknek nem nyújt szilárd alapot. A katholikus hitrendszer ment az ilyen ellenmondásoktól, mert egész terjedelmében következetes, összhangzó tanrendszer; ezt még ellenfelei is sokszor elismerik. A protestantizmus azonban a legkiáltóbb belső ellenmondásokban szenved. Először míg egyrészt a szabadkutatást írja zászlajára, másrészt híveit s különösen pásztorait meghatározott hitvallásokra kötelezi, a milyenek az apostoli, niceai, athanazi hitvallás, valamint a lutheránusok, illetve kálvinisták és mások hitvallásos iratai. Ez pedig tökéletes ellenmondás. A korlátlan szabadkutatás híve nem kötelezheti magát egy meghatározott hitvallásra, még a személyes Istenben való hitre, sőt még a mennyiségtan legbiztosabb igazságaira sem. Ellenben a ki
