Hammerstein Lajos: Boldogságunk az Egyházban - 63. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1900)

Előszó - Előszó a második kiadáshoz

232

lános eszméket, értelmi és szellemi tárgyakat érzéki példák s hasonlóságok nélkül tökéletlenebbül fogjuk föl.

Azt sem szabad feledni, hogy az ember célját csak szabadakarata használatával érheti el, az akarat azonban olyan, a minő az ismeret; azt akarhatjuk csak s annyiban, a mit s a mennyiben ismerünk. Ha tehát ismereteink nem elég tökéletesek, kellőnél homályosabbak, nagyjában valók volnának : akaratunk sem lehetne valami határozott s kellő tökéletességű. De mi sem üdvösebb célunk elérésére, mint hogy szabadakaratunkkal tökéletesen működhessünk közre; az emberi lélekre tehál legalább azon állapotban, míg célja eléréséért zarándokol e földön, mi sem természetesebb, mint hogy testi szervezettel legyen egyesülve.

Mindebből érthető, hogy míg az emberi szellemre nézve természetes valami, hogy testtel egyesüljön : addig a test nélkül való élet is összefér természetével.

S valóban a természet Alkotója alig találhatott volna ki számunkra leleményesebb remekművet, mint a melyben testünket és lelkünket egyesítette. Ez az együvéteremtés a lehető legszorosabb, a két alkotó elv egy személybe, egy «én»-be olvad össze, úgy, hogy az észnek nem kell magát megerőltetnie, hol keressen legalkalmasabb érteni és gondolkodni valót, ott van az érzékekben, ugyanazon «én»-ben ; nem kell töprenkednie, hogyan cselekedjék valamit, ott van a kész kéz ugyanazon «én»-ben.

Aquinói szent Tamás maga is kifejezte, hogy az ismeretmód változása ismeretünk erejének változásával történik s ez kitűnik e néhány sorból : «A tevékenységben kettőt kell figyelembe venni, tudniillik a tevékenység faját és módját. A mi a tevékenység faját illeti, azt azon tárgy szerint kell fontolóra venni, a melyre a gondolkozó tehetség tevékenységét irányítja az ismeréskép, mely a tárgynak hasonlósága. De a tevékenység módját működő ereje szerint becsüljük meg, mint az, hogy valaki követ lát, a kő ismeretképe miatt történik, mely a szemben van : de hogy élesen lát, ez a szem látóerejéből folyik. Mivel tehát az értelmi ismeretképek a testtől megvált lélekben megmaradnak... a testtől megvált lélek állapota