Hammerstein Lajos: Boldogságunk az Egyházban - 63. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1900)
Előszó - Előszó a második kiadáshoz
226 leginkább a belső szervi változások alkalmas, célszerű elrendeződése szükséges. Például a dühöngő szél zúgása nem hallható oly tisztán, világosan, mint a lágy hangú suttogás. A napba nem nézünk, mert a túlságos erős fény árt a szemnek ; roppant erős hang, rendetlen zsivaj kellemetlen a fülnek stb. Sőt az érzékszervek nagy megfeszítéssel elcsigázhatok. A túlságos erőfeszítés ugyanis megzavarja, sőt elrontja a szervezet rendezettségét vagy a belső hatások rendjét s így erőkifejtését is. Mikép idézi elő azonban az anyagi hatások tökéletessége az ismeret világosságát ? Micsoda összefüggés lehet és van köztük ? Az az összefüggés, hogy a belső szervezeti módosulások ismerete az önismeretnek tárgya; ha tehát a lélek megismeri mostani létmódját, megismeri (legalább némi homályos tudattal) önismeretével a szervezet módosulásait. Már pedig tökéletesebb az a lény, a mely tökéletesebben módosul, akár anyagilag, akár lelkileg; a tökéletesebb tárgynak pedig tökéletesebb ismeret felel meg. Például tökéletesebb a művészi szerkezetű óra ismerete, mint valami közönséges óráé; a szervezet tökéletesebb belső módosulásainak tehát tökéletesebb ismeret felel meg. Különösen az értelmes lélek, mely tud a rend egyetemes eszméjéről, örömmel ismeri meg a dolgok összhangját, visszatetszéssel a hatások összhangtalanságát; a festőművészetből kirekeszti az együvé nem illő, rikító színeket; a zene bűbáját egy hamis hang is megzavarja. De mindezt mellőzve, a szellemieden léleknél is a tárgytól függ az ismeret tökéletessége s az ismeretet a szerint becsülhetjük, hogy mi mit ismer. A mi semmit se ismer, annak nincs ismerete, a mi keveset ismer, annak tudása tökéletlen, a mi sokat tud, azé tökéletesebb. Az ismeret tökéletességét ugyan módja szerint is becsüljük, hogy mikép ismeri meg valami az ismerni valót, ám maga ez a mód is, habár csak bizonyos szempont alatt, szintén tárgy gyanánt tűnik föl. A külsőre vonatkozó ismeret közvetítője ugyanis a megfelelő önismeret; s így a teljes ismeretben más ez a megfelelő önismeret, ez a közvetítő kép (species impressa) és más a már
