Hammerstein Lajos: Boldogságunk az Egyházban - 63. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1900)
Előszó - Előszó a második kiadáshoz
221 lasztja magát minden mástól. És így lehetetlen, hogy a testtől megvált léleknek ne legyen öntudata, melyben tulajdonképen áll a léte. Mivel azonban már önértésével különbözik minden egyébtől, azért az önértésével járó ismerettárgyakon, a véges és végtelen, az észelvek s egyetemes eszmék ismeretén kivül értelmi életének nem volna szükségkép más létkövetelménye, ha csak létét tekintjük; de halétének módját is figyelemre méltatjuk, tényleges egyedek ismerete is létkövetelményévé válik. így ama lényeges értésen kívül járulékos értelmi tevékenységei is vannak; értésének első közvetetlen tárgyán kívül vannak másodsorban való s közvetett tárgyai, a mint erre nézve aqu. szent Tamás kitűnő bölcseségével fényt derített.1 Ha a lélek eme létmódjának új viszonyait is tekintjük, a szellemnek egyedeket is kell ismernie. Értelmét tekintve ugyanis lehetetlen, hogy ne váljék tökéletességére az egyedek ismerete s ne óhajtozzék utána természetszerűleg, mikor már lehetőségüket érti. Szabadakaratát pedig egyes cselekvések terén s egyedi tárgyak irányában gyakorolhatja; de nem gyakorolhatná az egyesek ismerete nélkül, mert semmi sincs az akaratban, ha nincs az ismeretben. Nem mozoghatna például a szellem a tér egyik helyétől a másikig, ha nem ismerné ama tér viszonyait, az ott lévő szellemi és anyagi lényeket, melyek a mozgást és mozgatást módosítják. Nem cselekedhetik tehát értelmes természetének megfelelőleg, hanem legföllebb vakon, a viszonyok részletes ismerete nélkül. Tehát természetének létkövetelménye, hogy az egyedeket legalább közvetlen és közelebbi körében fölértse s a távolabbiakat mintegy fátyolozottan. S ennek hasonlóságát a jelen életben is látjuk; mert tökéletesebben s világosabban veszünk észre valamit, ha hozzánk közelebb van, mint ha tőlünk távol ; közelebbről tisztábban látunk, hallunk, mint messziről ; legalább nagyrészt. A lélek nem is foghatja föl magát tökéletesen, ha csak azt tudja, hogy hogy mi, — de nem tudja, mi nem ? 1 V. ö. : S. Th. p. I. q. 39. a. 2. — S. Th. p. I. q. 87. a. 3. — és : S. Th. p. I. q. 89. a. 3.
