Hammerstein Lajos: Boldogságunk az Egyházban - 63. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1900)
Előszó - Előszó a második kiadáshoz
222 Továbbá megőrzi a lélek minden ismeretét, a mit e földön előbb szerzett, mivel értelmi tökéletességei a testtel nem pusztulhatnak el; tehát jelen életében az egyedekről szerzett fogalmait, értelmi ismereteit, emlékezetüket szintén magával kell vinnie. Végül tekintve, hogy a lelkek természet szerint társaságot alkotnak s e társaság tagjainak egymás iránt kötelmeik vannak, melyek az isteni törvényből folynak: azért lehetetlen, hogy ne kapják meg Istentől ezen egyének ismeretét, mivel létkövetelményük s mivel fölértésük elé a testtől megvált lélek semmiféle akadályt se gördít. Sőt a jobban érdeklő anyagi tárgyak ismerése szintén létük szükséges tökéletességéhez tartozik. E tárgyaknak viszonyuk van a fensőbb szellemek hatásaihoz s a reájuk ható, cselekvő szellemekkel erkölcsi viszonyban vannak az alsóbb szellemek, s azért közvetve a különvált emberi telkeknek is létkövetelményük lehet a közelebb érdeklő anyagi tárgyak ismerete. De a szabadakarat gyakorlását, a tudásvágy kellő kielégítését is alig érthetnők ezen egyedekre vonatkozó ismeretek nélkül. Az egyedek ezen ismerete nem akármilyen létkövetelmény, hanem a léleknek föltétien követelménye, melyet tőle Isten sem tagadhat meg. Ennek bővebb bevitatása azonban az emberi lélek halhatatlanságának bizonyításához tartozik. Ezennel csak az új értésmód mibenlétét világítottuk meg; e szerint a különélő szellem önmagát, az egyetemes eszméket s az egyetemes végokot, nemkülönben a közelebbről érdeklő egye- deket is fölismeri. A lélek jövő értésmódjára fényt vet még a szellem és az anyag léte és működései közt való lényeges különbség; ha tehát a szellem csak úgy különböznék léte s működése által minden egyébtől, mint az anyag, akkor nem volna létük és működésük között lényeges különbség. Mivel tehát a szellem lényeges sajátsága a gondolkozásban és a szabadakaratbau nyilvánuló élet, azért gondolkozásával s szabadakaratával különbözteti meg magát minden mástól. S minthogy az akarat olyan, a minő az ismeret, azért szabadakaratával sem külön- bözhetik a dolgoktól más módon, mint gondolkozásával.
