Hammerstein Lajos: Boldogságunk az Egyházban - 63. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1900)
Előszó - Előszó a második kiadáshoz
215 a miben van; azonban a testtől megvált lélek önálló létének módja az angyal önálló létének módja alatt van (modus autem substantiae animae separatae est infra modum substantiae angelicae), de megegyező más testtől megvált önálló valóságok létmódjával; s ezért más testtől megvált lélekről teljes ismerete van, az angyalokról pedig tökéletlen és fogyatékos, ha a testtől megvált lélek természetes ismeretéről van szó: mert a megdicsőült ismeret más fogalomkörbe tartozik. «... a testtől megvált lélek tökéletlenebb ugyan, ha a testnek természetét méltatjuk figyelemre ; de mégis valamikép szabadabban ért, a mennyiben a test lekötő súlya és a vele való eltoglaltság gátolja az érzés tisztaságát.»1 Valamint a jelen ismerésmódot úgyszólván minden nevezetesebb ízében boncolás alá veszi, ép úgy a jövő ismerésmódot sem hagyja magyarázat nélkül. Nem éri be azzal, hogy a testi halál után való gondolkozás halhatatlanságát bizonyítja, hanem biztos és nagyszerű alapot vet arra is, hogy megértsük, miért kellett természetszerűleg az emberi szellemnek testtel egyesülnie, jóllehet értelmi tevékenységét szervezet nélkül s részben tökéletesebben gyakorolhatta volna. Kijelöli, hogy a lélek minő tevékenységei romolhatatlanok s mi különbség van az értésnek eme két módja között : «Hamisnak valljuk azt, hogy semmiféle működés sem maradhatna meg a lélekben, ha a testtől megválik. Megmaradnak ugyanis azon működések, melyeknek gyakorlása nincs szervekhez kötve; s ily működések az értés és akarás. Ellenben elpusztul mindaz, a minek gyakorlása testi szervezethez van kötve, minők a lélek tenyészeti és érzéki működései. Ámde tudnunk kell, hogy más módon ért a testtel egyesült, más módon a testtől megvált lélek, a mint más módon is van. A lélek léte ugyan, míg egyesülve van a testtel, jóllehet föltétien, a testtől nem függ, mindazáltal valamelyes hordozója, befogadója és viselője a test; ennélfogva sajátos működése, vagyis az értés, bár nem függ a testtől úgy, 1 S. Th. p. I. q. 89. a. 2.
