Hammerstein Lajos: Boldogságunk az Egyházban - 63. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1900)

Előszó - Előszó a második kiadáshoz

215 a miben van; azonban a testtől megvált lélek önálló létének módja az angyal önálló létének módja alatt van (modus autem substantiae animae separatae est infra modum sub­stantiae angelicae), de megegyező más testtől megvált önálló valóságok létmódjával; s ezért más testtől megvált lélekről teljes ismerete van, az angyalokról pedig tökéletlen és fogya­tékos, ha a testtől megvált lélek természetes ismeretéről van szó: mert a megdicsőült ismeret más fogalomkörbe tartozik. «... a testtől megvált lélek tökéletlenebb ugyan, ha a testnek természetét méltatjuk figyelemre ; de mégis valamikép szabadabban ért, a mennyiben a test lekötő súlya és a vele való eltoglaltság gátolja az érzés tisztaságát.»1 Valamint a jelen ismerésmódot úgyszólván minden nevezetesebb ízében boncolás alá veszi, ép úgy a jövő ismerésmódot sem hagyja magyarázat nélkül. Nem éri be azzal, hogy a testi halál után való gondolkozás halhatatlansá­gát bizonyítja, hanem biztos és nagyszerű alapot vet arra is, hogy megértsük, miért kellett természetszerűleg az emberi szellemnek testtel egyesülnie, jóllehet értelmi tevékenységét szervezet nélkül s részben tökéletesebben gyakorolhatta volna. Kijelöli, hogy a lélek minő tevékenységei romolhatatlanok s mi különbség van az értésnek eme két módja között : «Hamisnak valljuk azt, hogy semmiféle működés sem marad­hatna meg a lélekben, ha a testtől megválik. Megmaradnak ugyanis azon működések, melyeknek gyakorlása nincs szervek­hez kötve; s ily működések az értés és akarás. Ellenben elpusztul mindaz, a minek gyakorlása testi szervezethez van kötve, minők a lélek tenyészeti és érzéki működései. Ámde tudnunk kell, hogy más módon ért a testtel egyesült, más módon a testtől megvált lélek, a mint más módon is van. A lélek léte ugyan, míg egyesülve van a test­tel, jóllehet föltétien, a testtől nem függ, mindazáltal valame­lyes hordozója, befogadója és viselője a test; ennélfogva sajá­tos működése, vagyis az értés, bár nem függ a testtől úgy, 1 S. Th. p. I. q. 89. a. 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom