Hammerstein Lajos: Boldogságunk az Egyházban - 63. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1900)
Előszó - Előszó a második kiadáshoz
216 mint testi szervvel gyakorolt cselekvés, mégis a testben bírja tárgyát, tudniillik az érzéki képet; ebből kifolyólag, míg a lélek a testben van, nem érthet érzéki kép nélkül ... és ezért értelmi tevékenységének, valamint emlékezésének ez a módja elenyészik, ha a test elenyészik... de érteni fog saját lényegénél fogva (per se), azon önálló valóságok módjára, melyek létükre nézve a testektől tökéletesen különállók, ... sőt melyektől, mint felsőbb szellemektől, tetemes befolyás fog reája háramlani, úgy, hogy tökéletesebben értsen.»1 Azonban érzi, hogy erre nézve tüzetesebben kell tisztázni minden tisztázni valót s a halál rejtélyéről, a mennyire csak lehet, igyekszik ellebbenteni a fátyolt. Megvallja, hogy «e kérdés nincs nehézség nélkül azon oldalát tekintve, hogy a lélek, a míg csak a testtel össze van kapcsolva, nem érthet semmit sem érzéki kép közvetítése nélkül, a mint a tapasztalásból világos; ha pedig ez nem származik a lélek természetéből, hanem esetlegesen járul hozzá abból kifolyólag, hogy a testhez van kötve, a mint Plátó hívei állították, könnyen oldható volna a kérdés. A testi akadály elhárítása után ugyanis a lélek saját természetéhez térne vissza, úgy, hogy az érthetőket egyszerűen értené az érzéki képek közvetítése nélkül : a mint egyéb, test nélkül élő, önálló valóságok értenek. Ámde e szerint a lélek nem volna testtel egyesülve a lélek nagyobb javára, mivel e nézet szerint értelmének mostohább sorsa van, ha a testtel egyesül, mint ha egyedül élne : ez pedig pusztán a testnek volna nagyobb javára, a mi észellenes ... Ha pedig azt állítanék, hogy a léleknek saját természetéből van az az ereje, hogy az érzéki képek közvetítésével értsen, akkor, mivel a lélek természete a test enyészte után nem változik meg, úgy tetszik, hogy a lélek már természetileg semmit sem fog érthetni, mivel nem lesznek készletben az érzéki képek, hogy azokkal közvetítsen. És azért e nehézség eloszlatására fontolóra kell venni, hogy mivel semmi sem működik csak a mennyiben tényleges, azért minden egyes dolog működési módja olyan, a minő 1 Contra Gent. 1. 2. c. 81.
