Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)

Első könyv. 1792-1832

23

9. A katholikus főrendek: Norfolk, Clifford, Dormer, Stafford, Pétre, Harton nem késtek helyüket a lordok házában elfoglalni.

Május 15-én O’Connell megjelent az alsóházban, hogy elfoglalja Clare követének székét. A terem a felsőház tagjai által volt ellepve és zsúfolásig megtelt előkelő kiváncsiakkal. A felszabadító tanúinak, Ebrington lord és Duncanonnak kíséretében előre lépett, hogy letegye az esküt. Az elnök azon ürügy alatt, hogy választása megelőzte a Test-törvény eltörlését, követelte tőle a felsőségi esküt. O’Connell három egymásután következő ülésen megtagadta azt. Az új választásra összehívott clare-i választók újból őt küldték parlamentbe.

A vallási emanczipáczió tehát az angol birodalomban véglegesen ki volt víva. A politikai egy en jogosítás még kivívásra várt. Ez lett ezentúl az egész ír mozgalom czélja O’Con- nelltől napjainkig. Nem szükséges azt újra elmondanunk, megtettük másutt.* De mielőtt megválnánk «a szabadság e Herkulesé»-től, mint őt Lacordaire elnevezte, üdvözöljük O’Connellben «az igazság bajnokát, kinek hosszú és küzdelmes pályája egy csepp vérbe, de még egy könycseppbe, se került és a ki, miután több embert és több népet indított meg, mint a történelem bármely más hőse, minden szemrehányástól menten, s annak félelme nélkül szállt le a sírba, hogy akad egykor valaki, ki fölemeli sírkövét, hogy számon kérje tőle ötven éves nyilvános életének, nem mondom, egyetlen vétkes cselekedetét, hanem csak egyetlen szerencsétlen vállalkozását is.»**

* Études sur VIrland: O'Connell et Matthew.

** LACORDAIRE : Oraison funebre de Daniel O'Connell.