Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)

Első könyv. 1792-1832

20

Newman ugyanazon véleményen volt; Pusey az ellenkezőn. Ily körülmények között lépett be a felsőházba.

Természetes, hogy ily kitűnő férfiú létére ott azonnal kiváló helyet foglaltéi. Nem annyira Peel iránt való barátságánál fogva, mint inkább személyes szilárd meggyőződéséből kifolyólag a nemes főpap oly erővel, oly határozottsággal, a szó és jellem oly őszinteségével követelte a katholikusok szabadságát, mely csodálkozással töltötte el a parlamentet és az országot egyaránt. Szemben támadta püspöktársainak érveit, új eszméket hangoztatott, melyek a régi előítéletek, régi szenvedélyek, százados boszúvágy egész fegyvertárát zúdították ellene : «Uraim - így szólt az angol nemesség képviselői előtt — nem tudom elfelejteni, hogy az angol egyház egyszer, csak egyetlen egyszer lön leverve, porba tiporva, nem a pápisták cselszövényei, hanem a puritánok erőszakossága következtében, kiket felingerelt, szinte őrülésbe ejtett azon magasztos elvek meggondolatlan, oktalan hangoztatása, melyek I. Károly idejében oly nagy keletnek örvendettek ; oly elvek ezek, Uraim, melyek bármily igazak legyenek is elméletben, alkalmazásuk nem kevésbbé volt végzetes, vészthozó Angolország egész történetében ; oly elvek, melyekre én sohasem hivatkoztam, s a melyekre nem is fogok hivatkozni soha.

. . . Egy kiváló, nagynevű főpap azt mondotta, hogy ha befogadjuk a katholikusokat, ez annyit tesz, mint szerződést kötni a bálványozással ; annyit tesz, mint a bálványozással való politikai egyesülésre szavazni ; mint kitenni az országot a mindenható Isten büntető igazságának. Uraim, nem tudom leírni a borzadályt, mely erőt vett rajtam, mikor ezen érvet ily férfiú szájából hallottam,... nem tudom kifejezni azt a mély aggodalmat, azt a lelki küzdelmet, mely e szó hallatára erőt vett rajtam. Megzavarta lelkiismeretemet, megbénította lelkemet».

Különböző elméletek czáfolata után a ragyogó szónok a javaslatba hozott rendszabályoknak következményeit kezdte az anglikán egyház és az írhoni állami egyház jövője szempontjából fejtegetni. E beszéd 1829. ápril 2-án hangzott el; szembetűnő, hogy a tudós Lloyd felvilágosult és őszinte felfogása szerint a katholikus egyház legalább részben hasonlított Irhon-