Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Első könyv. 1792-1832
21 hoz, melyről Lacordaire így szól: «Megfosztva szülőföldjétől az óriási konfiskácziók által, leigázói számára művelte őseinek földjét; verejtékkel kérésé kenyerét, mely elegendő volt neki arra, hogy becsületesen éljen és hivő lélekkel haljon meg.»* Négy nappal később, ápril 7-én a kiváló oxfordi püspök a parlamentben d'Eldon gróf részéről heves tárritedásban részesült. Ez megfeledkezve a mérsékletről s az ugyanazon parlamenti kamara tagjai közt szokásos udvariasságról, a legnagyobb fokú személyeskedésekre ragadtatta magát. Lloyd tántoríthatatlanul megmaradván szokásos modora mellett, a többek között így válaszolt neki : «Világos, szabatos, irodalmi nyelvezetű beszédében a nemes és tudós lord úgy tüntetett fel engem, mintha bálványozóknak tartanám azokat, kik a római kath. hitet vallják. Azzal, hogy némely vallásgyakorlatukat bálványozónak nyilvánítom, nem mondom egyszersmind azt is, hogy ők bálványozok. Hogy valakit bálványozónak lehessen minősíteni, az illetőnek Isten előtt vétkesnek kell lennie. Nem hiszem, hogy a római katholikusokról ez áll, s legkevésbbé sem szándékom rágalmazni azokat, kiknek nem osztom véleményét. .... Ha a nemes lord azt mondja, hogy a katholikus vallás nem egyéb, mint bálványozások összesége, azt egyszerűen tagadom. Nem vagyok már elég fiatal ahhoz, hogy a nemes és tudós lordtól kelljen tanulnom protestáns hitemet, s nem is most van először alkalmam a katholikus egyház s a protestáns-lutheránus egyházak közti különbség tanulmányozására.» Wellington néhány szava eloszlatta az utolsó felhőket is : «Uraim, a dicsőség babérával övezték Önök homlokomat; de ne felejtsék, hogy főkép a katholikus katonák vitézségének köszönhetem ama győzelmet, melyért engem oly bőkezűen megjutalmaztak.» 1829. febr. 13-án a katholikusok emanczipáczióját a lordok házában 104 szótöbbséggel megszavazták. Rövid három hónap múlva, márczius 31-én Lloyd tüdőgyuladás áldozata lett. Az Halotti beszéd O'Connell fölött.
