Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Harmadik könyv. 1832-1845
212 nyesei vagyunk, az Önök dogmáinak nagy részét mi is valljuk... mi a vallási tan tekintetében oly közel állunk Önökhöz, hogy mi reánk is alkalmazzák azon jelzőket, melyekkel rendszerint Önöket szokás illetni ; másrészről pedig, ha vannak hitetlen, kétkedő és elvtelen emberek, ezek a mi ellenfeleink között találhatók. Mégis Önök velünk szemben védelmökbe veszik őket; kezet fognak velük, hogy bennünket tönkretegyenek. Ez bennem azon hiedelmet kelti, melynek ellenállni nem tudok, hogy Önök politikai s nem vallási pártot képeznek, hogy czéljuk elérésére, mely főleg politikai szabadságok kivívására irányul, azokkal egyesülnek, kik semmit sem hisznek, azok ellenében, kik a hitet nagyra becsülik. Ez annyira bánt engem, ha szabad magamról beszélnem, hogy azon kivételeken kívül, melyeket fölösleges itt megneveznem, reám nézve lehetetlenség a római valláshoz tartozó befolyásos emberekkel - legalább mikor vallási kérdésekről van szó — bizalmasan érintkeznem. Szakítson O’Connellel Irhonban, a liberálisokkal Angolországban, avagy ne sürgesse többé imáinkat és vallási rokonszenvünket».* Spencer válasz nélkül hagyta e levelet. Egyedül Newman volt az, ki a békeszerető imaapostolt nem részesítette a meg- érdemlett fogadtatásban. Ő maga beszéli ezt el egyik levelében, mely levelezésének csak halála után megjelent közzététele utján jutott nyilvánosságra. Rogers F. barátjához így ír: Oríel-kollégium, 1840. jatt. 8. Önnek egy barátságos szava elfelejtetett volna velem bizonyos dolgokat ; de a valóságban Ön engem nagyon megijeszt és lesújt. Egy alkalommal Spencer róm. kath. áldozópap látogatott meg a következő körülmények között. Palmer (a magdaleni b rcavuzspâ^svoç) vele együtt meghívott ebédre. Meggondolva a dolgot, arra a meggyőződésre jutottam, hogy nem lenne helyes dolog ily bizalmasan érintkezni egy aposztata számba menő emberrel, ki megvetette a mi szent rendjeinket stb. Azt válaszoltam tehát, hogy ily emberrel sem bizalmas, Newann : Apologia, p. 225.
