Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Harmadik könyv. 1832-1845
213 sem társadalmi érintkezésbe nem léphetek. Palmer-nek nem tetszett a dolog. Szegény fiú ! Ferde helyzetbe juttatta magamagát. Az emberek szívesen felteszik róla, hogy ő a mi emberünk és hozzá mennek, hogy általa közénk vezettessék magukat; csakhogy ő sem számunkat, sem azok érzelmeit illetőleg, kiket tényleg ismer, nincs tájékozva. Ő ennélfogva kereste az alkalmat, hogy Spencerrel érintkezzék. Ward találkozván a worcesteri Palmer-rel, midőn ez gyanútlanul ment a másik Palmerhez ebédre, az előbbi az egész idő alatt úgy beszélt Spencerről, hogy mulattak rajta. Palmer szükségesnek vélte, hogy őt nekem bemutassa, s e czélra azon módot hozta javaslatba, hogy menjek el hozzá valamelyik este. Én erre azt feleltem, hogy ezt a módozatot nem fogadom el, mert ha egy római katholikusnak egy angol katholikussal kell találkoznia, ennek jobban megfelel a vezeklő ruha, mint egy társas mulatság. Erre azt kérdezték tőlem, vájjon ellenemre volna-e, ha Spencer engem meglátogatna. Azt válaszoltam, hogy nekem semmi jogom sincs, hogy Spencert erre fölkérjem, s hogy ez részemről önhittség volna. Palmer mindent elintézett, rendbe hozott és megállapított. Spencer valódi gentleman, szelíd lelkű s finom modorú, de túlságosan sima ember. Szeretném tudni, vájjon a fegyelem hatalma, a gyónás szüksége stb. tették-e őt ilyenné. Nem azért jött, hogy vitás dologról beszéljünk; egyedüli czélja az volt, hogy az angol népet a római katholikusokért való könyörgésre buzdítsa. Elmondotta, hogy Francziaország- ban ő honosította meg ezt a szokást Angolország érdekében ; hogy ez a gyakorlat Németországban is kezd terjedni; hogy gyorsabban megértenők, ha valóban szeretnők egymást; hogy e könyörgések a viszonyokat átalakítanák. Meglátogatta Routh-ot és neki hasonló dolgokat mondott. Előtte való nap este a magdaleni kollégiumban Calcott-tal, a lincolni Thompson-nal, Lancastre-ral stb. lakomára volt hivatalos.* 3. Wood, Oakeley s még mások nem tartották kötelességüknek, hogy Spencer lord jámbor s békés fiával szemben Newman példáját kövessék. Ezek társaságukba fogadták és ünnepelték őt. Letters, II. kötet 295. oldal.
