Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Második könyv. 1799-1832
84 azok helyébe a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus legyen jelen az oltáron igazán és lényegileg, istenségével és emberségével, és hogy őt igazi eucharisztikus áldozatul mutassák be az örök Atyának ; 2. hogy isteni érvénynyel bocsáthassák meg az emberek bűneit. El nem ismerhetjük, hogy az anglikán fölszentelések magukban foglalják vagy közük ezen hatalmakat, melyek Krisztus papságának kizárólagos tulajdonát képezik. S mindenek előtt nincs-e okom azt hinni, hogy az anglikán egyház tagjainak nagy része csak úgy elvitatja papjaitól e hatalmakat, mint mi magunk ? Ha így áll a dolog, mivé lesz akkor a bizonyosság, mely ugyanazon felekezet számos és buzgó tagjának állítása szerint a mellett szól, hogy ezen hatalmak az ő egyházukban csakugyan közöltetnek és gyakoroltatnak? És hol van ily fontos hitkérdésben az angol egyház egysége ? Nem rég hallottam egy barátomtól, hogy midőn anglikán módon fölszentelték, a püspök a fölszentelés előtt ezen figyelmeztetést intézte hozzá: «Most jegyezze meg, Uram, hogy nem áldozó-pappá fogom Önt szentelni». Meglehet, hogy ezen figyelmeztetés egészen szokatlan volt, de kérdem, vájjon a benne kifejezésre jutott szándék és tan szintoly szokatlan-e? És nincse- nek-e manap oly anglikán főpapok, kik határozottan kijelentenék, hogy midőn a rendeket föladják, egyáltalában nincs szándékuk áldozópapokat szentelni ? És aztán micsoda alapon követelik az anglikánok szenteléseik számára a fentnevezett természetfölötti hatalmakat? Egyedül azon, hogy a reformot megelőző időktől napjainkig sohasem szakadt meg közöttük a rendek érvényessége. De a nélkül, hogy a Barlow-féle vitát föleleveníteni óhajtanám, meg kell jegyeznem, mikép azon körülmény, hogy Barlow fölszentelésének semmi emléke sem maradt ránk, egybevetve későbbi történetének részleteivel, történeti szempontból szükségképen kétségessé teszi, vájjon Parker érseknél meg volt-e a a rendek átszármazása ? De ennél még fontosabb, hogy a rendek föladásának és a fölszentelésnek új formulái, melyeket Cranmer oly időkben szerkesztett, mikor ő és barátjai a régi angol egyház tanait és szertartásait nagy hangon elvetették, szigorúan
